Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 14. szám · / · Figyelő · / · Feleky László: Werner Sombart új könyve
Ahány a földrajzi vagy politikai alakulat, szinte annyi féle zsidóság. Azok a zsidók, kik a magyar honfoglalás idejében telepedtek le a mai német birodalom területén, kiknek nyelve, erkölcse, szokása német, kiket számtalan értelmi, érzelmi és érdekbeli kötelék fűz hazájukhoz: a német nemzethez tartoznak éppen úgy, mint annak többi népelemei. De mi az orosz zsidó? Nemzetisége nincs, a földhöz, amelyen él, kevés köze és még kevesebb joga. Lehet-e ezeket a német zsidósággal egyetemesen elbírálni? Lehet-e a kettőt egyáltalában összehasonlítani? Hiszen a német zsidók már ezer esztendővel ezelőtt előbbre voltak, mint az oroszok ma.
A zsidóság egyetemes méltatása: íme, Sombart könyvének szervi fogyatkozása, mely a reális okoskodást nagyon megnehezíti. Ez nem jelenti azt, hogy Sombart nem kerüli a reálitásokat. Sőt ellenkezőleg. Ha egy-egy adat, statisztikai kimutatás kerül a kezébe: kész örömmel hivatkozik rá, gyakran túlbecsüli. Valami régi panaszos levelet, melyben francia vagy német kereskedők a konkurens zsidók eltávolítását sürgetik, elegendőnek tart arra, hogy hatalmas zsidó kereskedelemről beszéljen. Sőt attól sem riad vissza, hogy a kútfőkben szereplő spanyolokat és hollandokat különös indokolás nélkül zsidóknak tekintse. Nála az adatok nem felfedezések, melyekből bizonyos következtetést von, hanem egyszerűen tények, melyek az eleve felállított tételt erősítik.
Ez a tétel a zsidóságnak a közgazdasági életben, sőt az államalakulásokban való jelentőséget állapítja meg. Az utóbbiban annyiban, hogy a zsidók nyújtották az uralkodóknak az anyagi eszközöket hatalmuk megteremtésére. Tehát már ekkor vagyonnal rendelkeztek, vagyis magukban hordták a kapitalizmus csíráit.
Kapitalizmus! Ezzel elérkeztünk az egész munka legértékesebb részéhez. Sombart alaposan ismeri a kapitalizmus történetét. Könyvet is írt róla, melyet a tudományos világ elfogadott. Itt tehát a pozitív tudás fékezi fantáziáját. Okoskodása merész, de higgadt. Forrásismerete széleskörű és kimerítő.
A zsidók kereskedelmi felfogása. Ez a kiindulási pont. Itt adatokat kapunk annak bizonyítására, hogy a zsidók új szellemet vittek a kereskedelembe. Az árak leszorítása, az erélyes kínálat, a reklám: ezek a jelenségek valóban összefüggenek a zsidó kereskedők fellépésével. De a zsidóság más okokból is alkalmas a kapitalizmus megteremtésére. A kínálkozó üzlet kifürkészése, az ügyesség olcsó anyag és munka szerzésére, a rábeszélő képesség, egyszóval a modern kereskedelmi szellem teremti meg a vagyont, mely a kapitalizmus kifejlődésének legjelentősebb tényezője. És a zsidók vagyonszerzését nagyon sok külső körülmény támogatja. Sombart különösen hármat emel ki. Az első a szétszórtság, mely a családokra is vonatkozik. Ez az üzleti összeköttetésnek és a nemzetközi forgalomnak olyan alapja, melyet más kereskedő évtizedes munkával sem tud megszerezni. A második az idegenség. Ebből következik, hogy nem a tradíció, hanem a célszerűség fogja megállapítani, hogy helyenként a közgazdaság melyik ágában szerepeljenek a zsidók. Mert hogy csak itt szerepelhetnek: ez a gyors vagyonszerzés lehetőségének harmadik külső körülménye. Sombart polgári egyenjogosulatlanságnak nevezi, mely kizárja, hogy a zsidók hadseregbe, hivatalba, közpályára lépjenek.
A folytonos közgazdasági tevékenység eredménye az ingó vagyon, a hatalmas pénzkészlet, mely a kamatos kölcsönügylet eszméjére vezet. Íme a lehetőség, hogy mások dolgozzanak helyettünk.
A kamatos kölcsönügylet jelenségei a kapitalizmus alapelveit adják!
Mindez pozitív megállapítás. És most váratlanul felveti Sombart a kérdést: ne keressünk-e a külső indokok mellett belsőt is? A felelet természetesen az, hogy keressünk. Ezzel művének szoros értelemben közgazdasági része megszakad. Most pszichológiai, valláserkölcsi, faji kérdések következnek. A zsidó vallás forrásai, alapelvei, a biblia, a talmud, az antropológia - minden tárgyalás alá kerül. Természetes, hogy a kapitalizmusról is szó esik. Hiszen annak fejtegetéséből vetődött fel a többi kérdés. Sombart már teljesen elveszíti hatalmát az anyag felett.
A zsidó faji tulajdonságokat bravúrosan és elfogulatlanul ismerteti, de sokkal bővebben, mint szükséges volna. Közmondások, népdalok, sőt adomák is sorra kerülnek. Azután látjuk a zsidókat vándorolva, küzdve, hajlék nélkül, hajlékot keresve. És látjuk, amint elhullanak a gyengék, amint a faji kiválasztás egyre erősebb és szívósabb nemzedékeket teremt. Nemzedékeket, melyek hazát, otthont találnak, alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz, s magukban hordják azokat a tulajdonságokat, melyek Sombart szerint a közgazdasági tevékenységre predesztinálják őket. Erősen színezett, nem tudományos szárazsággal megírt részletek ezek.
Szinte költői lendülettel következnek a befejező sorok:
"És ez a forró vérű, nyugtalan nép, mely nem negyven, hanem négyezer évig bolyongott a sivatagban, elérkezett végre Kánaánba: az országokba, ahol meg akart pihenni. Északi országokba, ahol népekkel találkozik, népekkel, melyek évezredeken át a rögöt őrizték, míg a zsidók oázisról oázisra vándoroltak..."
"Az erdőből, amelyet irtanak, a mocsárból, amelyből rögöt teremtenek, a rögből, melyet az eke szánt - született az a gazdasági állapot, mely a kapitalizmus érkezéséig tart..."
"A végtelen sivatagból születik a kapitalizmus..."
Ilyen hang közgazdasági fejtegetésekben szokatlan. Külső hatás előidézésére talán alkalmas, azonban sokszor fognak rá hivatkozni azok, akik Sombart új könyvének tudományos értékét tagadni igyekszenek. Pedig nem lesz igazuk. Ez a könyv sok tudóst fog további kutatásra ösztönözni, némely fejezete pedig a legszigorúbb bírálatot is megállja.