Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 14. szám · / · Figyelő · / · Feleky László: Werner Sombart új könyve
Különös könyvnek nevezi bevezető szavaiban ezt a munkát maga a szerző. Egyszerűen, futólagosan, minden hangsúlyozás nélkül. Mintha természetes volna, hogy különös könyvet írt. Pedig a zsidók jelentősége közgazdasági téren nem új, nem meglepő téma. Sombart azonban úgy érezte, hogy az, mert új összefüggéseket talált, és anélkül talált, hogy keresett volna.
Véletlenül elolvassa Max Weber könyvét a puritanizmus és kapitalizmus viszonyáról. Megállapítja, hogy a puritanizmusnak azok a dogmái, melyek a kapitalizmus kifejlődésére hatással lehettek: tulajdonképpen a zsidó vallás eszmeköréből erednek. Tehát egy felvillanó ötlet, ennyi és nem több, amiből ez a könyv született. És ezért kellett, hogy különös könyv legyen. Egy ötlet anyaga könnyed novella megírására, de tudományos munkához nem elég.
Igaz, Sombart talált egyebet is. A közgazdasági súlypont a XV. és XVII. század között Európa déli részeiből északnyugatra tolódott el. Ennek az eltolódásnak az időpontja összeesik a zsidók azonos irányú tovavándorlásával. A zsidók elhagyják Spanyolországot és a közgazdasági élet hanyatlik. Letelepednek Hollandiában és a közgazdasági élet fellendül. közelfekvő gondolat, hogy ezeket a változásokat a zsidók idézték elő. Sombart rövidesen bizonyítottnak is veszi, hogy a közgazdasági súlypont eltolódásának nagyjelentőségű eseményét a zsidók vándorlása okozta. Ez az okoskodás hamis. Hamis, mert megfordíthatjuk: a zsidók azért vándorolnak Európa egyik részéből a másikba, mert foglalkozásuknál fogva követik a gazdasági súlypont eltolódásának irányát.
Tehát már a munka kiindulási pontjában önkényességre találunk. Önkényességre és merészségre, mely később még fokozódik. A türelmetlen sietség jele ez; máról-holnapra vaskos kötetet teremteni egyetlen ötletből: erre a feladatra csak türelmetlen kutató vállalkozik.
Türelmetlen és kutató tulajdonképpen ellentétes fogalmak. Aminthogy az egész könyv bővelkedik a paradoxonokban. Természetesen nincsenek kiélezve, hanem eltompulnak; nem tudatosak, hanem önkénytelenek; nem a gyors és szellemes bizonyítás fegyverei, hanem annak hibái; nem a mondatszerkesztésben, hanem a mű szerkezetében és eszmemenetében gyökeredzik. És ottan rejtőzködnek el.
Az a Sombart, ki a kapitalizmus történetének megírása közben (ez volt tudományos programja) a zsidó kérdéshez jut s úgy érzi, hogy erről könyvet kell írnia: nem lepheti meg az olvasót, ha ebben a könyvben messzi kalandozik tárgyától. Az ötletekből új ötletek pattannak ki. Itt egy állítás, melyet a zsidók faji tulajdonságaival kell indokolni. Lássuk tehát először, hogy vannak-e egyáltalán fajok. Amott egy megjegyzés, mely a zsidó vallásból következtet. Lássuk, milyen volt ez a zsidó vallás. Másutt a zsidók jelentőségéről van szó pénzügyi szempontból. Lássuk, hogyan keletkezett az értékpapír, a bankjegy, a váltó.
És így tevődik össze az egész félezer oldalas kötet. Hogy pedig ezt az összetevődést, a fejezetek egymásutánjában lévő összefüggést megérthessük: gondosan figyelnünk kell azokra a szavakra, melyek valamilyen problémát rejtenek magukban. Mert az ilyen szavakat megragadja Sombart, mondatot formál belőlük, benne egy marék gondolat, egy csomó kérdőjel - és nincs többé ellenállás. Röviden: a szerkezet laza, a fejezetek nem kapcsolódnak szorosan egymásba. Egy-egy kérdés többször napirendre kerül. Néha más formában, gyakran más megoldással. Ezt értjük az eszmemenet paradox volta alatt.
De elvégre nem a dogmákról van itten szó, hanem élő gondolatokról. S ami él, az mindég változatos és érdekes. Sombart féligazságai leírva is a szó eleven erejével hatnak. Ebben benne van az, hogy a hatást nem mindég a tények váltják ki, hanem gyakran az előadó vagy az előadás módja.