Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 13. szám
Erdős Renée három felvonásos drámát írt Jánosról, a tanítványról, akit Jézus szeretett. A dráma elején János visszavárja az eltűnt Urat; a végén megjelenik az Úr s a János nyelve megoldódik, s hivatásuk tudatára ébreszti az apostolokat s híveket szerez az új tanításnak. Mi van közbül? Közbül van, hogy Magdolna szereti Jánost, s hogy ünnepi ruhában csábítani jön őt, de Jánost eltölti az Úr szerelme s Magdolnát bűnös közeledéséért ellöki magától; hogy Magdolna megváltozik, a János salaktalan rajongása elragadja őt is s egy extatikus jelenetben, amelyben a két ember testi vágyakozása a Krisztus bűvös lényével való elteltség érzésében magasztosul fel, ő is magára veszi a "tüzes páncélt, amelyben az ember" lángolva ég, s nem enged magához e tűzön kívül más tüzet; ezentúl csak Jézust szereti.
A dráma címe: János tanítvány. János tanítvány: azt láthatom róla, hogy szelíd, szőke ifjú, tele nagy szeretettel az Úr iránt. Haragszik az apostolokra, mert úgy látszik, hogy eltántorodának a halott Jézustól. Haragszik Magdolnára, mert úgy látszik, hogy megtántorodott hitében. Egy rajongó ifjú. Egy lányos, rajongó ifjú, aki a második felvonásban kiegyenesedik, a szeme mint két izzó drágakő; és kemény, mint egy szobor, parancsoló, mint egy Cézár; a harmadik felvonásban pedig szónokol a néphez. Ha csak látom, nem hiszem el. Vagy lányos vagy parancsoló az életben. Vagy lányos vagy parancsoló. És ezt nem tekintve, mi közöm nekem ahhoz a Jézushoz, akinek a pontos életrajzi adataiból állíttatott össze a róla szóló dráma? És aki minden helyzetben kényelmesen lehet az Úr szolgája?
A dráma címe János tanítvány. Marad a Magdolnához való szerelme. Magdolna csábítja őt, megérinti. Ne, mondja, az érintésed fáj... Nyilvánvaló, evvel azt mondaná: mindent le kell küzdeni az Úrért. Magdolna drága neki, de az Úr drágább. Jó: ez tetszetős, mélységeket is kínáló gondolat volna: de egy ember, aki prédikálni megy a nép közé, egy ember, akinek vérében az Ige mint valóság, az élő életben való ember, aki Krisztus születése után 30-ban azt mondja: ne, fáj... a probléma egy kicsit felszínesen van megfogva. És ezt nem tekintve, ha mélyebbről is volna kimarkolva, mire való ez az epizód, amikor a harmadik felvonásban a Krisztus jelenése következik, a nép és a helytartó küldöttje és más dolgok?
A dráma címe János tanítvány, mit akart Erdős Renée? Mostanában keresztény versei jelentek meg; a biblia megfogja őt. Megfogta őt a János alakja. Egy ember, akinek nem kell a Szerelem, csak az Isten. Egy ember, aki nemesebb Magdolnánál, s akit Magdolna megalázva s megdicsőülve egyszersmind követ az Eszme útján. Ezt az embert akarta megalkotni és Magdolnát mellé; és az egész különös világot, a koldusokat, a halászokat, a népet, a római katonát. Erdős Renée most imádja az Istent. Ami ezt a drámát végigíratta vele, az a Jézus iránt való mély szeretet lehetett és a maga élete és a maga lírája: én, az olvasó, ezt megérzem, mert az ilyesmi megérzik; ami azonban a drámát illeti, arról a véleményem a következő.
Én okos ember vagyok s a világ minden dolga nekem egyformán csodálatos vagy egyformán nem az. Így, elfogulatlan szemmel, az élet valóságos konfliktusain indulok meg, az élet valóságán; s a problémának, ami engem kínoz, valóságos megoldását keresem. Nem úgy vigasztalódom Jánoson, hogy belélátom a tökéletességemet, ideálomat; de úgy, hogy keresem. mint jutott belé, hogy maradhatott benne. Ha azt akarom bizonyítani: a szerelmet leküzdeni jó, s lehet; ha másképpen nem, úgy, hogy egy magasabbrendűvel helyettesítem, akkor megértetem az egész folyamatot s nem csalom magamat s kimondom: itt adva van a példa; s mutatom a kész magasrendű szerelmet, s a kész alacsonyabb rendű mellé; s az értékmérőt, a kész és ismert és imponáló kifejletet: a magát legyőző embert, mint világ megváltóját és népvezért; de felkutatom, ha (most kimondom, mert ez is lehetett) akár Magdolnáért íródott a dráma, akár Jánosért, ennek a változásnak, ennek az egy esetnek, amit mutatni akartam, a természetrajzát, takarékosan, szenvedéssel, fáradtsággal is csak ezt keresve, elhagyva az egész harmadik felvonást s a fél első felvonást, s a második felvonásból is sokat, mindent, ami csak ítéletet megejtő ismert dolgokra emlékeztető.
Az igazi dráma tartalma egyetlen, izzó mondatban koncentrálható; s az izzó magból a kész mű minden részébe jut meleg; a dráma minden jelenetével egyetlen tételt igazol; Erdős Renée vallásos elfogultságában nem vette észre, hogy ami tragikus, megkapó a munkájában, az egy pillanat könnyű észrevevése, amelyet elfelejtett vagy nem akart fáradsággal bizonyítani; s semmi cselekvényű felvonásait úgy olvassuk végig, mint szép, ismert fejezeteket a bibliából, amik itt nem bántóan összekerültek, pár helyütt az egyéni fájdalmaktól külön színt is kaptak.