Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 13. szám · / · Ignotus: Tengerparti alkonyat

Ignotus: Tengerparti alkonyat
2.

Igy páraközön által,
Igy félhalottra váltan,
Önmagát így megszakitva
Kedvesem a kéj -
Igy ájultan temetve
Forró márványerekbe,
Tengerekbe letaszítva
Lávaárnyi mély!

Ó lüktető halálok,
Ó gyenge barna vállak,
Amikül a távol ormok
Idetetszenek!

A messzeség elolvad
S egy könybe összefolynak
Dobbanó föld, légi homlok,
Álmodott szemek.