Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 13. szám
Igy páraközön által,
Igy félhalottra váltan,
Önmagát így megszakitva
Kedvesem a kéj -
Igy ájultan temetve
Forró márványerekbe,
Tengerekbe letaszítva
Lávaárnyi mély!
Ó lüktető halálok,
Ó gyenge barna vállak,
Amikül a távol ormok
Idetetszenek!
A messzeség elolvad
S egy könybe összefolynak
Dobbanó föld, légi homlok,
Álmodott szemek.