Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 13. szám
Már ül az est a vizeken,
Már lila búcsútüzeken
Tör át az ormok szürke bőre -
S én szemem tapasztom a kőre,
Majd összefogom könyörgőre
Minden feszűlő sugarát:
Ugy keresem mégegyszer a napot,
Szokásból, de szorongva.
Part-e vagy füst, amit lábam tapod?
Harang vagy álom, mi fülem bekongja?
S ki bennem szól hozzám: hóhér-e vagy barát?
Az árnyékokat nézem, nagyok-e,
A napot keresem, hogy ragyog-e
S így ködön által szeretem -
A kétségen is: vagyok-e,
Igy tetszik által életem.