Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 13. szám
Tudod, ami fáj bennem, rajtam, nékem
S tudod, ami jó van szegény kis életemben
Azt mind miattad érzem, vérzem, élem.
Nehézlegű, halálhideg utakra mentem,
- - Álom, álom volt, most emlékezem...
S akkor, mint égi láng, jöttél te szemben.
Elbirtokoltad s tartottad kezem.
Kézen vezettél, gyenge gyermeket,
Békés mezőkön, boldog réteken.
Hogy elmegyek most, sok sebemre szent kenet,
Balzsam legyen, örök, igaz vigasz
A legdrágább olaj nekem: neved.