Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 12. szám · / · Figyelő
Közös véderőnk rendszere ma olyan, hogy körülbelül egy millió főnyi kiképzett legénységen kívül félmilliónyi póttartalék áll a hadügyi kormány rendelkezésére. A haderő első részéből a hadsereg békelétszáma, azaz a tényleges szolgálatot teljesítő legénység a közös hadsereget és a tengerészetet összevéve 307.000 fő, a többi tartalék. Háború esetén a kiképzett legénység, amelynek magvát a tényleges szolgálatot teljesítő legénység adja meg, kereteket alkot, ezeket a kereteket a póttartalék nyersanyaga tölti meg s ez a nehezen kezelhető tömeg - a hadügyi kormány szemével nézve a dolgot - elég nagy ahhoz, hogy háború esetén az egész hadsereg aktivitásának elvegye egyharmad részét.
A reform célja az, hogy ezen az állapoton segítsen, a póttartalékot eltüntesse, a hadseregnek egész anyakönyvi állományát kiképezze s a hadsereg értékének növelése céljából még a két honvédséget is ellássa tüzérséggel, s ezeket a testeket is a közös hadsereg színvonalára emelje, amihez még más természetű intézkedések is szükségesek. Ez a feladata a kétéves szolgálati időnek, mert az az egy év, amelyet az ország számára való nyereségül ajánl fel a kormány, neki magának is egy teljes esztendőnyi nyereséget jelent, amit a legénység kiképzésében takarít meg. S csak ez az egy év biztosíthatja számára annak a lehetőségét, hogy a hadsereg másfél millió főnél jóval nagyobb tömegét teljesen kiképezze.
A véderőreformnak ez adja meg a magyarázatát, s ez egyszersmind a legelső áldozat is, amit reform az országtól kíván: a póttartalékosok által képviselt munkaerőnek elveszítése. A terv azonban még ennél is messzebb megy és nagyobb áldozatba kerül: bár többször hangsúlyozza, hogy a hadsereg anyakönyvi fejszáma nem fog megváltozni, mégis maga a javaslat bizonyítja, hogy a békelétszámnak tervezett emelésére a póttartalékosok bevonása nem elegendő, hanem ezenkívül az orvosi vizsgálat enyhítésére is szükség van, s emellett még arra is, hogy a kézműveseket, az írnokokat katonai szolgálatra tulajdonképpen alkalmatlan legénységből állítsák ki. A javaslat csak így reméli, hogy a most kívánt felemelt békelétszámot az újoncjutalékokból elő is tudja állítani.
Ennek a tervnek a megvalósítására szükséges az, hogy a javaslat olyan erélyesen hangsúlyozza a békelétszám fenntartásának, sőt emelésének szükséges voltát, erre való, hogy a külföldi statisztikákból semmit se közöljön egyebet, csak azoknak a békelétszámra vonatkozó részét, s ezért sietett Hazai Samu, a honvédelmi miniszter a véderőreform bizottsági tárgyalásának mindjárt legelső ülésén azt bizonyítgatni, hogy a kétéves szolgálatnak az újoncjutalék nélkül való behozatala, "ahogy azt az ellenzék képzeli", nem lehetséges. Holott háború esetén is csak az a körülmény fontos, hogy milyen nagy a hadsereg kiképzett része, vagyis a tényleges szolgálatot teljesítő legénység meg a tartalék együtt. S a kétéves szolgálat behozatala a hadsereg két része közt fennálló arányon semmit sem változtatna; a legénység egy évvel hamarább jutna tartalékba, s az utolsó évjárat a tartalék fejszámát növelné. S így a szolgálati időnek egy esztendővel való megrövidítése a békelétszámnak csak látszólagos csökkentésével járna.
Erre gondoltak azok, akik a kétéves szolgálat behozatalától a haditerhek könnyítését várták. Nemzetgazdasági szempontból igen nagy fejlődést jelentett volna ez a lépés. S a javaslat szerint s az indokolás szerint nem kellett volna hozzá más, mint a kiképzés intenzitásának fokozása és az ezzel járó áldozat - ezzel szemben azonban egyformán nyer az ország is, az állam is; az ország a majdnem kilencvenezer főnyi legénységnek egy esztendejét, az állam azt az összeget, amibe ennek a legénységnek az eltartása kerülne.
A hadügyi kormány törekvése azonban nem ez; a hadügyi kormány a haderő fejlesztésére gondol s erre nemcsak azt a megtakarítást akarja felhasználni, amelyet a kétéves szolgálat jelent, hanem még ezenfelül újabb áldozatokat kíván. Az európai államok fegyverkezése a haderő fejlesztését csakugyan elkerülhetetlenné teszi - míg azonban Európa ezt fokozatosan csinálta, a közös hadügyi kormány, akinek képét idehaza Hazai Samu képviseli, úgy tünteti fel a hadsereg állapotát, hogy az huszonkét év óta stagnál - a költségvetés fejlődése egészen mást mutat -, s most egyszerre ki akarja pótolni minden mulasztását.
Erre a célra évente összesen 159.500 újoncot kíván s ez az újoncszám 56.400 fővel több, mint amennyit a közös hadsereg mostani törvényeink szerint kap. A közös hadsereg fejlesztésével azonban arányos a két állam külön honvédségéé is úgy, hogy az eddig 129.600 főnyi újoncjutalék helyett a törvény életbeléptetésétől számított harmadik évtől kezdve, mikor a hadsereg átalakítása teljes lesz, 212.500 főnyi újoncjutalék fogja terhelni az Őfelsége uralkodása alatt álló két államot. Az újoncjutalék emelkedése 64%. A három hadsereg 82.900 főnyi újonctöbbletéből 36.611 fogja terhelni a magyar szent korona országait, melyek a mai 68.187 főnyi újonc helyett összesen (közös hadsereget és honvédséget együttvéve) 93.187 főt fognak kiállítani. Ez az egész újoncjutaléknak 43.8%-a.
A véderőreform terhének legelső, közvetlen mértéke ez; az országnak fő-szám szerint való vesztesége. De nem is pontosabb, mint az elsőfokú megfigyelések rendesen. Eleven, szemléltető kép ez; az évi újoncozás 36.611 fővel von el többet ezután az ország igazi tőkéjéből, abból, amely a munkát képviseli - de pontosabb lesz az eredményünk, ha a katonaság által felemésztett munkaéveket számítjuk ki. Eddig 56.576 főnyi legénységet állított ki az ország évente, ez három éven át 169.728 munkaévet jelent, a reformjavaslat szerint évi újoncjutalékunk 93.187 fő, ebből három évet szolgál 17.564 fő (18.3%), a megnövekedett altiszti létszám, a lovasság és a lovas tüzérség fejében, s ez az összeg 51.192 munkaévet ad, négy évre marad a haditengerészet újoncjutaléka, 9.198 fő 36.792 munkaévvel, s kétéves szolgálatot teljesít a fennmaradó 66.925 fő 133.850 munkaévvel; mindez pedig együtt 221.834 munkaévet, 30.7% emelkedést jelent. Ebből viszont az is látszik, hogy az egész legénységnek 71.8%-a szolgál két évig s nem minden 9 ember közül 7, mint Hazai Samu mondta, s az egész legénységnek majdnem egytized része (9.9%) négy évig szolgál.
A törvényjavaslat igen óvatosan úgy készült, hogy a hadügyi kormány számításait ne lehessen ellenőrizni. A javaslat, illetőleg az indokolás adataiból még a véráldozat nagyságát sem lehetett megállapítani, s annál kevésbé lehet tudni, mennyi hitelt érdemel az az "összeállítás", amely a javaslat indokolásának harmadik mellékletéül "a közös haderő ismétlődő és egyszeri kiadásait" jelzi az 1911-1915 négy évi időszakára, amelyek "a véderőről szóló törvényjavaslat és egyéb intézkedések következtében többszükségletként" fognak felmerülni.
Ebben az összeállításban csak végösszegeket találunk. Részletes költségvetés helyett a javaslat csak ezeket konstatálja: az ismétlődő kiadások szükségletére erre a négy esztendőre 71.2 millió koronával kell több, beruházásokra s más egyszeri kiadásokra pedig 80 millió koronával. Ez a két tétel együtt 151.2 millió koronát tesz, s egy évre átlag 37.2 millió koronányi emelkedést jelent, ennek a kvóta arányában (36.4%) Magyarországra eső része évente 13.7 millió koronányi kiadásbeli emelkedés.
A magyar korona országainak 1911-es költségvetése szerint azonban a közös hadügyi kiadások (közös hadsereg és tengerészet, a hajóépítés szükségletein kívül, a rendes és a rendkívüli szükséglet együtt) 403 millió koronát tesznek, s a fent kiszámított 37.8 millió korona emelkedés ennek 9.3 %-a, holott az egyszeri kiadások (felszerelés, beruházások gyakorlóterek stb.) a békelétszámmal emelkednek arányosan, s ennek az emelkedési arányszáma 18.7%, az ismétlődő kiadásokra (ruházat, ellátás, nagyobb számú és jobb fizetésű altiszt stb.) pedig az a 30.7% arányszám az irányadó, amelyet a tényleges szolgálatban eltöltött évek számításánál állapítottunk meg; nyilvánvaló, h a rendes kiadások arányosan nőnek azzal, hogy a legénység mennyi ideig tartozik a hadügyi kormány gondoskodása alá. S ezeken felül a javaslat szerint a reform még a honvédeket is ellátja a rég áhított tüzérséggel - s mindezt 37.8 millió koronányi évi többkiadásból.
S mindezek alapján a mérleg ez: az egyik oldalon nagy, egyenletesen kiképzett, jól felszerelt katonaság - a másikon az eddiginél 30.7%-kal nagyobb véráldozat s meghatározatlan összegű kiadás, amelynek az emelkedése azonban nem lehet kisebb a véráldozaténál.