Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 12. szám · / · Figyelő
Az ősi csipkék, szőnyegek, hímzések ezerfelé ágazó tömött formái nem oldódnak a szem felületes pillantásának. Különös szeretet és megérteni akarás bírja csak követni a fonalak útját.
Rég elporladt fehér kezek gyöngéd munkáinak emlékei élednek fel bennem Révész Béla írásainak olvasásakor. Az ő írásai azonképpen elfárasztják a gyors örömökre felkészült embereket. Pazarló kezekkel felrakott díszeinek sokasága - ez a kápráztató fátyol - távoltartja az avatatlanok tömegét. Dús szépségeinek tüze a hétköznapi érzésekből kivetkezett hívő emberekre süt csupán, aminthogy ő maga is ünnepi megtisztult érzéseit viszi csatába, mikor tollat fog a kezébe.
E könyvben a proletárok szomorú sorsát, rokkanását, harcokra való felkészülését tükrözteti vissza a sugárzó színek minden ékességével; a színtelen emberek az ő veretes mélyzengésű prózájában kilendülnek a történés valószerű keretiből és az apostolok ajakán zakatoló ige testét öltik magukra. Fölmagasodnak és millió megtaposott ember megálmodott, megharcolt jövőjének szószolói lesznek.
A sztrájkba, kétséges küzdelembe induló, csendőrszurony elé álló magyar paraszt, hivatalban pihenő kiöregedett munkásvezér, gyárban, bányában leselkedő halál elől egyre menekülő munkás epikai emelkedéssel legendás hőssé változik általa.
Amerre tekint, mindenfelől csodák rajzanak. Csodákat lát, hősöket és tiszta egységes világlátásával mindent magábafoglaló nagy szeretetével legendát ír róluk. Emberek, cselekedetek, tárgyak, okok egy élettel felérő gyönyörű szertartás egyértékű objektumai a kezében; mint egy szent pap, úgy áll közöttük, füstölő lendül és csodálatos látomásba borul minden. Piszok, félszegség, gyáva meghunyászkodás, apró bűnök megszépülnek ebben a színes, szivárványos ködben.
Kibékít bennünket mindennel és mindenkivel. Nincsenek bűnök, csak gyengeségek. Minden szép, csak a megértő emberek szemével kell nézni. Meg kell érteni és meg kell szeretni mindent, mert gyengék vagyunk mi is és magunk is elpusztulunk a mások szeretete nélkül. Gyűlöletünk is a szeretet tövéből fakadjon. Írásainak ez a morálja és filozófiája. A témáin felül így kapcsolódik bele a proletárság érzéseibe. Az érzések közössége közel hozza egymáshoz az írót és közönségét, a megértés lehetőségének akadályait széjjelbontja és a megírt történetekben felhalmozott lírai és drámai tartalom kopás, halványulás nélkül jut el az olvasóhoz.
Írásainak artisztikumát hite és igazságérzése fűti és erősíti. Különös gyönyörűséggel megformált jelzői tektonikus jelentőségre emelkednek, nem felrakott cifraságok, hanem a testvérei elé állított szenvedő és verekedő ember magaslendületű apoteózisa.
Kilenc novellát foglal magába ez a füzet. Mind a kilenc érett gyümölcse nyugalmas, nemes művészetének.