Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 11. szám · / · Figyelő · / · Turcsányi Elek: Kabos Ede: Damajanti · / · Csáth Géza: Új kották
Dr. Kovács Sándor kor szerint ugyanabba a zeneszerző nemzedékbe tartozik, ahová Weiner, Szirmay, Antalffy stb. Koessier neveltje. Annak idején különösen egy finoman stilizált zongoranégyesével tűnt fel. Újabban keveset komponál. Zenekritikákat ír, zenei régiségeket kutat és azoknak kiadásával foglalkozik. A párizsi E. Demeter cég kiadásban mostanában jelentek meg efféle kiadványai. Ezekben Kovács kiváló ízlésű arrangeur-nek és pedagógusnak mutatkozik. Scarlattinak három Capriccioját és egy Etude-jét, Franabynak és egy ismeretlen szerzőnek egy-egy zongoradarabját adta ki. A magyarázó szöveget Kovács a hangjegyek fölé nyomatta, ami nálunk újságszámba megy és mint újítás, határozottan kitűnő. A tanuló így kénytelen elolvasni az instrukciókat, míg ha azok a kompozíció után vannak pontokba szedve, rendesen olvasatlanul maradnak. (A zongora-pedagógusok, azt hiszem, kivétel nélkül megerősítik állításomat.) A frazírozás megjelölése legató-jelekkel világos és tanulságos. Azt gondolom, hogy az a gyerek, aki ilyen kiadásokból tanul zongorázni, sokkal hamarabb meg fogja érteni a dinamikai hatások jelentőségét és a zenei frázisok rajzát, mint mások. Hasonló precizitás jellemzi dr. Kovácsnak azt a három kiadványát is, amelyek a budapesti Rózsavölgyi cégnél jelentek meg. (Rameau: Suite, D moll - Scarlatti Sonatina, A moll - Rameau Suite D moll.)
Kovács két zongorakompozíciója (szintén E. Demeters kiadásai), "Toccata"-ja és "Bourrée Bourrue"-ja arról tanúskodik, hogy szerzőjük nem az invenció hiánya, hanem inkább az önkritika túltengése miatt produkál kevés eredetit. A "Toccata" tartalmas és elegáns magyar zene. Szándékosan szürke zongorastílus, amely sohasem a színekkel, hanem csak a polifónia vonalaival akar hatni. A "Bourrée" fölényes humorában, tiszta formáiban és groteszk harmóniáiban már jóval több a lendület, bár itt is a tartózkodás, a bensőség hiánya rontja meg a közvetlen hatást. Kovácsnak sokat kellene komponálni, hogy megszabaduljon ettől az állandó gátlástól. A "Bourrée" utolsó frázisa azt sejteti, hogy vannak érzései és ötletei, amelyek a nagyszerűség jellegét viselik magukon.