Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 11. szám · / · Figyelő · / · Turcsányi Elek: Kabos Ede: Damajanti

Turcsányi Elek: Kabos Ede: Damajanti
I.

Züllött, iszákos ember, akinek van felesége és két leánya, de akit ezek hárman már megtagadtak, akiben már nem látnak a lányok apát, a feleség férjet. Akit már régen kiszorítottak a szobából, aki a cselédnél is komiszabb sorban él, a konyhában alszik s az üveges ajtón csak félve mer betekinteni a szobába.

Züllött, iszákos ember, aki megszokta már, hogy semmibe vegyék, hogy a cselédtől értesüljön a család dolgairól, az olyanról is, hogy nemsokára após lesz belőle, mert a ténsasszony meg a ténsasszony bátyja erősen rajta vannak, hogy a szobaurat a fiatalabb és szebb Vera leányzó férjének megszerezzék.

Züllött, iszákos ember, aki a várható családi nagyesemény hallatára alkoholos állatiságából felocsúdik, családapai mivoltára eszmél s a Léni cseléd előadásából hamar megérti, hogy itt a másik leánnyal, az öregebbel, Bertával szemben nagy igazságtalanság történik. Aki másnap is sokat gondolkozik ezen, a mikor este hazatér és dühös kíváncsisággal szorítja arcát a szoba ablakához, megismeri Bertát, amint az éjszakai sötétben tapogatózva támolyog közelébb, mind közelébb - a szobaúr ajtajához.

Züllött, iszákos ember, aki nagyot kiált akkor s aki megszégyenült, sokat szenvedett, szerelmes szívű leányát szeretettel öleli magához, síró örömmel táncolja körül és büszkén indul el vele a bizonytalan, kevés életreményű éjszakába...

Íme a Kéren-Happuk című novella meséje, íme Jób és Kéren-Happuk, az ő szenvedő leánya!

Ez az én kedvencem a Kabos-novellák között, ezt a novellát szeretem a legjobban, nemcsak azért, mert benne az egész novellát találtam, hanem mindenekfölött azért, mert a kötetnek igazán megható, megindító szépségű novellája.