Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 11. szám
Jó az, ha sokan vannak
Mellettem és körűltem?
Jó talán ennek-annak
De én máskép örültem.
Régebben más volt éltem
Halk kis szomorúságban.
Mindentől bújtam, féltem
S ott jártam, hol magány van.
Magamban úgy epedtem,
Mint nagyanyáim hajdan.
Egyért volt minden tettem
A bús szerelmi bajban.
Csak ez egyet akartam:
Szeretni. Hogy szeressen,
Akartam, de takartam
Én rajtam ne nevessen.
Igy éltem, büszke nő, én
A bánatban is vígan.
Magányom szép mezőjén
Az kisért csak, kit hívtam.
Most bárkivel beszélek
Szemem egyképen ragyog,
Nézek, járkálok, élek
De senkié sem vagyok.