Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 11. szám
Most majd én is sötét kis templomokba járok
Mint a többiek, a jók, a boldogok,
Csukott szemű, csukott szivű leányok.
Sötét templom sötétjén oh be jó dolog
Sírni, fájni, lakmározni búmat,
Fürdeni forró könyemben fogok.
Befüggönyzött szivemben nem virúlhat
A vágyvirág se, csak pár vézna emlék...
A kín széttépte örömkoszorúmat.
Felejtem azt, mi életembe' nem szép,
Bánom bűnöm, hamit elkövettem
És elkerűlöm azt, amit szeretnék.
És elsiratom azt, akit szerettem.