Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 6. szám · / · Figyelő · / · Kuncz Aladár: Két novellás könyv

Ignotus: Természet és művészet

Tisza István gróf, egy kicsit hirtelen tollal, szegény vakoknak nevez bennünket, különben tehetséges embereket, akik, boldogtalanok, közvetítőre szorulunk magunk közt s a természet között, másképp nem vallanók azt a szörnyűséget, hogy a természetet a festők fedezték föl az emberek számára, s azt minden nemzedék olyannak látja, aminőnek az előtte járt festőnemzedék festette.

Szabadjon megmondanunk Tisza István grófnak, hogy amin ő ennyire megbotránkozik, az nem együnknek-másunknak egyéni nézete, hanem szinte közhely, mert történelmi bizonyosság. Történelmi bizonyosság például, hogy a Tisza gróf előtt a nemzetet vezetett nagyok közül nemcsak Hunyady János, de még az igen literátus és művészetkedvelő Hunyady Mátyás sem tudta, hogy a természet: szép. Egyáltalában senki sem tudta, míg, jóval túl a festészet aranykorán, a késői tájképfestők rá nem jöttek. S ezeknek is saját titkuk maradt volna, ha a francia felforgatók fel nem kapják. A természetet ugyanazok kezdték szépnek találni, akik a népet kezdték fenségesnek ítélni s az emberrel veleszületett jognak állapították meg a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget - majd hogy azt nem kell mondanunk: az általános szavazati jogot. Ezek a dolgok összefüggenek egymással s a természetet többnyire ugyanazok vágják a művészet fejéhez, akik a nemzetet vágják a társadalmiság fejéhez. Az ilyen dolgok, nézetek s hangulatok a levegőben kóvályognak s találkoznak egymással -, s itt a felelet arra, amit Tisza István grófnak nem kellene magának kiemelnie, úgyis tudná mindenki: hogy ő imádta a természetet, még mielőtt az első képet látta. Persze, hogy imádta - éppúgy, mint ahogy a hazát is imádta, még mielőtt az első történetkönyvet olvasta. Imádta a természetet, mint ahogy imádta nyilván Tisza Kálmán is, és minden bizonnyal kellett imádnia annak a fiatalon elhalt költő nagybátyjának, Tisza Domokosnak, kinek Arany János volt a nevelője. Viszont például Hunyady Mátyás nem imádta a hazát, mert nem tudta, hogy az mi. Hogy ilyesmi is van a világon, arra még nálunk is csak jóval később jött rá a költő Zrínyi, aki azonban igen elcsodálkozott volna, ha azt fejtegetik előtte, hogy neki nem a magyar hazát kell imádnia, hanem a horvátot.

Akármily furcsa: meg kell szokni, hogy a művészet sokkal elébb volt a világon, mint a természet - ami különben nem is olyan furcsa, ha az ember meggondolja, hogy világ is csak azóta van a világon, amióta ember van.