Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 6. szám · / · Figyelő · / · Kuncz Aladár: Két novellás könyv

Ignotus: Külső dolgok

Érdekes, hogy a félhivatalosság mennyire benne van a mi újságjainkban - ha másképp nem: gondolatlanság formájában. Mindenről mintha valami láthatatlan pártérdek nevében írnának. Nemcsak a külügyek, de a külső országok ügyei is jórészt ugyanazon kezekkel íródnak nálunk, mint a vízállás, mert ez a rovat nem fontos, mivel a magyar közönségben igen kevés van, akinek zsebe számára fontos biztosan tudni, mint állunk Montenegróval vagy tulajdonképpen mi történik Párizsban - pedig, hogy úgy mondjam: erkölcsös, tehát igazi és követelő valamely érdeklődés csak zsebbeli alapon lehet. Csodákat ilyenformán a mi külügyi íróinktól nemigen vár az ember, de még így is meglepő, hogy olyan roppant érdekes jelenségeknek, mint a francia kormányváltozás vagy a porosz kultúrháború: mennyire nem tudtak honnan nekikerülni.

A Monis-kabinetről úgy és aszerint írnak, mintha ennek alakulásában igazán a radikalizmus felé való eltolódás volna a fontos, s mintha valami, a valóságban meg sem levő, magyar radikális párt javára vagy kárára kommentálnák. Ez minden, ami mondanivalójuk akad - s azon a szembeszökőségen, hogy az új kabinetben Delcassé is benne ül, könnyedén túlteszik magukat egy pár vederemoval. Holott nyilvánvaló, hogy ha lehetne Franciaországban folytatni az antiklerikizmust, s ha volna mód akár engedni, akár ellentálllani a szindikalizmusnak. az ügyes, okos és hit nélkül való Briand jobban meg tudta volna cselekedni bárkinél. De nem tudta s nem tudja más sem - s a Monis-kabinet a befelé való kétségbeesés kabinetje, azzal a kalandori célzattal (ami Franciaországban nem ritka), hogy mikor belül nem boldogulnak, a nemzet figyelmét kifelé fordítják, akár háború árán is. Ezt jelenti M. Delcassé a M. Monis kabinetjában - s csoda lesz, s nem Franciaországon fog múlni, ha ezen a nyáron ki nem tör a tíz év óta rettegve félt és várt világháború.

A porosz kulturkampfban s a Bethmann-Hollweg úr modernistaságában pedig egyenesen mulatságos a lelkiismereti és egyéb szabadságok diadalát látni. Poroszországot igazán nem kell félteni attól, hogy a túlságos szabadság fel találja vetni. Ha van Poroszországban pártja a gondolat s a lelkiismeret szabadságának, úgy még a katolikus centrum is inkább az, int a konzervatívok, kik a Bethmann úr filozófiai tiltakozásainak helyeseltek. Poroszországban nem a lelkiismereti szabadság üzent hadat az egyházi elnyomásnak, hanem a porosz muckerság féltékenykedik a római klerikalizmusra. S ha ebből (amiben tamás vagyok) valami ördögűzés válhatik a lelki szabadság javára, csakis úgy történik, mint mikor az ördögöt Belzebúbbal űzik ki.