Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 6. szám · / · Figyelő · / · Kuncz Aladár: Két novellás könyv

Turcsányi Elek: Nagy Sándor: Az élet művészetéről

Gömöri Jenő tollából Nagy Sándor rosszul megírt életrajzával kezdődik a könyv. Első mondata így van: "Nagy Sándor a gödöllői festőkolónia tagja, festőművész, Németbányán (Veszprém megye) született, a Bakony legsötétebb szívében, abban az időben, mikor a pandúr-zsiványos romantika járta, 1868. május 18-án."

Aki nem ijed meg egy ilyen mondattól, az végigolvashatja az életrajzot, s akkor többek között azt is meg fogja tudni, hogy Nagy Sándor életének hét esztendejét Párizsban töltötte, "hét közül négyet szorgos munkával (rou Fontain Julian Acad.), hármat pedig mint javíthatatlan bolyongó: nagy Párizs, az élet és művészi lázak karján." És hogy "ama ritka s drága képzőművészeink egyike ő, akinek az írásművészet sem idegen és parlagi terület" stb., stb.

Nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy Nagy Sándornak a könyv borítéklapján felsorolt írásművei közül akárcsak egyet is olvastam volna és így némi kíváncsisággal tekintettem e munkája elé.

Azonban sajnosan kellett tapasztalnom, hogy a stílustalan életrajzírónak egyáltalában nincs igaza, s hogy e lehetetlen írás kiadásával szerkesztői mivoltában is megcsúfolta magát.

Egyébként arról van szó benne, hogy az Erkölcs, a Gyakorlati munka, a Művészet és a Bölcsesség, magukra öltvén Keresztelő János, "a közismert bibliai" szorgos Mártha, Raffael és Faust doktor alakját, elmennek az emberek közé, s miután hasztalanul kopogtatnak a legkülönfélébb helyeken - majd az egyiket, majd a másikat látják szívesen, de négyüket együtt soha -, találkoznak a Szerelemmel. Ez azután homályos értelmű fürdési jelenetet mutat nekik, melynek keretében végezetül egy mezítelen leány arra szólít fel egy szintén mezítelen ifjút, adjon neki "rózsagyermeket", hogy a gondolat benne testté lehessen.

A könyv rossz! - erről nem is kell, nem is szabad beszélni: a festő Nagy Sándornak tartozunk ennyi kímélettel; de ismételt és nyomatékos megrovással kell illetnünk a Modern Könyvtár agilis, fájdalom, kevés kritikájú szerkesztőjét, Gömöri Jenőt, aki ezzel a legújabb balfogásával ártott Nagy Sándornak, próbára tette a közönséget, s kényes feladat elé állította a kritikust.