Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 6. szám · / · Figyelő

Kaffka Margit: Sire Henry Lavedan darabja a Nemzeti Színházban

A nők közül sokan sírnak e vígjáték végén; bő és frissítő katarziskönnyeket; haláleset miatt. Előbb azonban - meleg mókákon mosolygunk, hangos huncutságokon hahotázunk - öt félórán át; öt szép, gömbölyű, hámozott felvonás kapható hat koronáért itten. "A históriában jártasnak kell lenni, fiam, hogy ezt megérthesse az ember!" - magyarázta kimenet egy börzeügynök a feleségének. "A hamisítatlan francia géniusz, a sírva mosolygó párizsi ég tükröződik benne!" - mondta egy idősebb író.

Óh, sire!... A gallus játsziság tehát, harmatos romlás, hajnali ború... Ó, Párizs! És még egyszer, mindenhogyan Párizs... utazó és könyvolvasó europäeren! Pasztellel rajzolt ódon házsorok, kőszobros, tavas kertek, kanyargós külvárosok, a szűk bokájú, lebegő nőkkel, históriai ablakok és gyanús utcák, hol sokszínű és verőfényes nappali piszokban éjszakai vérengzésekről suttognak neked; - majd fellegbárányok a rózsásszürke égen; szellőtlen, néma borulás, mely napokig tart egy langyos eső előtt. Nyár. Nyári reggelek, lánggal lobogó délelőtti napfény az erkélyrolók zöld sávjai közt átszűrten; mikor a rövid éjszaka tűntén két órát aludtunk hajnal felé, és így félébren álmodunk még a könnyű takarós, függönyös ágyban; bóbás szobalány hoz kevés és sokféle reggelit (ó, Párizsban nem álmos soha az ember és nem lakik jól soha az ember!) -, aztán megint néma a fehérstukkós kellemes penzió-szoba és álmatagon, elrezgőn téved fel az utcai, távoli, reggeli hang; az újságrikkancs dallamos, dallamos dala: "Le Patri-i-i-ie!"...

Dallamok, dallamos jelszavak, reggeli borulatok, nyári lelkek - és különféle jó szag és lomb, külváros, grizettkacaj, akvarellbe-festett vérfoltok, utcaias és színházias történelem - és minden és gall géniusz - ó, Párizs! Közképzet-város, obligát história-látás; frissen szállított déligyümölcs litteratura - hamisítatlan, ó, ki hamisítna elérett, édes szagú, olcsó piaci banánokat? Darabja két sous. - Tehát még egyszer: derű és mosoly és hősiség, érzelem, könnyelműség, gyöngédség, gloire és halál és derű és ború - és még sok egyéb, ami csak kell. Ó, Sire!...

Öt felvonás. Van benne egy bájos lelkű, rajongó öregleány, egy züllött és kedves bohém, hőslelkű léha - színháziruha-kölcsönző vállalatból kiöltözködött királyi fenség; aztán galambtenyésztő gyilkos, szelíd abbé, jóságos háziorvos, főkötős szolgáló és könnyűvérű grizett. Van pátoszba áthullámzó groteszk és furcsasággal alátámasztott tragikum, forradalomparódia, könnyes majomkodás - ruhacserélő-tréfa mögött komoly életigazság ("a királyt nem a vérszerint-származás teszi, hanem királyi tettek"; ez!) - és van sortűz, görögtűz, összeesküvő hóbort és hősi halál egy hóbortos pózhoz való szent ragaszkodásért. Nos - hisz értjük már -, Cyrano és Aiglon, francia séma, nemrégi találmány, operettmuzsikusokat csiklandozó halálos végű bohózat. Annyira francia, mint ha valamire ezt mondanók: "Gyurkovicsosan magyar!"... Hát ez kell Európának.

Kell is. A nők sírnak, börzeügynökök közlékennyé válnak, párizsjárt magyarok boldogan, mélyen sóhajtanak. Van derű és ború, rózsafelhős halványszürkeség, édeses piacszag, iskolatörténelmi tablók - és öt hosszú, kerek és derék felvonás. - Rákosi Szidi csudálatos szépen játszik. Néhányan úgy érezzük, hogy mindössze ez és ennyi történt velünk.