Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 6. szám

Lesznai Anna: Indus mese

Indus király sétált a kertben...
A gyümölcsösfák illatoztak -
A szolgálók virágot hoztak -
Indus király sétált a kertben.

Egy asszony rőzsét szedve hajlott -
...Tavasszal is akadnak ágak
Melyeknek kora lombja szárad -
Egy asszony rőzsét szedve hajlott.

Láttára a király megállott -
Az alkony már pirúlva szállott
És elszéledtek a szolgálók -
Láttára a király megállott...

És áldott ölü lőn az asszony
Kertjében az Indus királynak.
A pillanatok csókká váltak
És áldott ölü lőn az asszony.

Hogy kis gyermek fakadt öléből
Azt menten a királyhoz vitték.
De a palotában nem hitték,
Hogy a gyermek királyi vérű.

S íme a csodás kisded szólal,
Rózsaszin kezét felemelvén:
"Királynőnek csüggök a mellén"...
Ime a csodás kisded szólal:

"Mert az, kit méltónak itélt meg
Hogy csókkal magánál marasszon,
Királynő legyen minden asszony
Ki méltó volt királyi vágyra!"

...Engem is, én Indus királyom
Mellőzés, feledés és bánat
Koldussá többé nem alázhat -
Engem is magadhoz öleltél.

Simogatását két kezednek
A könnyü le nem mossa rólam -
S mert egyszer szerelmesed voltam
Királyasszony leszek halálig.