Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 5. szám · / · Figyelő
A vonókat letették, a muzsikusok elszélednek és a lépcsőn letóduló emberek úgy válnak el, hogy hasonló alkalomból őszig nem találkoznak egymással.
Az első szezonnak vége.
A hat hangverseny meggyőzött bennünket arról, hogy a lehető legideálisabb vonósnégyes társaság fejlődött ki előttünk úgyszólván a szemünk láttára.
Összetételük elsőrangú, nem fásultak, mint az elcsigázott operai zenenapszámosok, nem fáradtak, mint az erejüket a tanításban eltékozló professzorok.
Frissen és az előadásra kerülő munka alkotójának legrejtettebb gondolatát is alaposan ismerve lépnek a pódiumra. Összetanultságuk a legnehezebb feladatokon is átsegíti mindnégyüket.
Gyönyörű törvényszerűség rejtőzik az egymáshoz tartozók elindulásában. Ahogy elkezdenek valamit és ahogy magukkal sodorják a velük egyszabású erők bizonyos tömegét.
Valami szép cím, kiszélesíthető mondat kellene, hogy a Waldbauerék szereplése színesen kifejezhető legyen. Talán: a fiatalok szövetsége. Ha nem hangzana túlságosan drapéria mellé képzeltnek.
Romantikus hangzású, azonban a fiatalság ezúttal nem már meglevő, megállapodott művészi értékek széjjel zilálására szövetkezett. Jobbat, tökéletesebbet produkálni, mint mások. Törekvéseiknek ez a rövid foglalatja. Fiatalok, közönségük is túlnyomó részben fiatalokból regrutálódott, programjuk is friss, noha Beethoven és Brahms volt ezidei műsoruknak legtöbb kompozícióval szereplő két mestere.
Közönségük nagy része is fiatal emberekből áll. Ezt külön kiemelem, mert éppen az utolsó nemzedék érkezett el a legteljesebben a zenei kultúrához. A régebbi nemzedéket intenzitásban messzire felülmúló zenei nevelésénél fogva, muzsikáról való ítélete biztos és megalapozott; rögtön megérzi, hogy honnan várhat valamit.
Hogy e közönség majdnem demonstratíve melléjük állt, ez még külső vonatkozásai mellett is értékességük egyik jelentős bizonysága.
Debussy G-moll vonósnégyesének előadása komoly eredmény, és a szerző jelenléte a társaság külföldön való érvényesülésének egyik lehetőségét jelenti. Bécsi vendégszereplésük azért fontos, mert Bécs tudvalevőleg a legkifejtettebb zenei kultúrájú városok egyike.
Természetes, hogy a vendégművészek is egytörekvésű emberek voltak.
Bartók Béla Brahms népszerű zongorahármasában működött közre. Energikusan, férfias temperamentummal végezte az őt megillető zongorarészt.
Ugyancsak a zongora mellé képzelve tűnik elém egy másik vendég képe. Adler Marianne intelligens fejét látom és egy nagyon mélyen, igazi zongorastílussal előadott Tanajev-kvartettre emlékezem.