Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 5. szám · / · Figyelő
Weiner Leó humoreszkje, a "Farsang" tudvalevőleg a Népszínház-Vígopera megnyitására készült. Máder igazgató az utolsó pillanatban lemondott az előadásáról és inkább a Rákóczi-indulót választotta, mivel, ha jól emlékszünk, nagy sikert ért el. A következő esztendőben a Zeneakadémiai zenekar adta elő az ouverture-t igen közepesen. Az idén a Filharmónikusok játszották, és pedig február 15-én. Azt vártuk, hogy a Filharmonikusok meg fogják tudni szerezni e kitűnő, a zeneirodalmunkban párját ritkító munkának azt a nagy sikert, amit például a szerző első munkájának, a "Szerenád"-nak megszereztek. Ellenkezőleg történt. A "Farsang" az előadásban egészen értelmetlen hangzagyvalékká változott. Szavahihető férfiak tanúsága szerint hat és fél perc alatt játszották el, holott a helyes tempóban minimum tíz percig kell tartania. Mi, akik a "Farsang"-ot zongorakivonatból jól ismerjük, nem tudtuk követni a hangszereknek ezt az őrült versenyfutását... És mindez talán egyáltalában nem is volna bosszantó és egy "habent sua fata"-val elintéznénk, ha a következő magyarázat - amellyel Kerner karmester eljárását egymástól függetlenül több filharmóniai habitüé magyarázta - nem volna nagyon is valószínű. A hangverseny műsora t. i. azon a napon meglehetősen hosszú volt. Tudvalevő, hogy a Filharmonikusok tíz óra előtt bevégzik a hangversenyüket, sőt a szokás alapján törekszenek is erre, keresvén a közönség kedvét s rászolgálván a házmesterek haragjára. Miután pedig a karnagynak ezen a napon az órája sietett és tartott tőle, hogy a hangverseny vége kapuzárás utánra fog esni - meggyorsította a tempót a duplájára, hogy behozza az időt. Ismételjük, ez a magyarázat olyan átkozottul valószínűnek hangzik, hogy érdemes leírni és egy jót mérgelődni rajta.