Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 5. szám · / · Lányi Sarolta: Versek a tavasz fogadására
Már itt van. Már hiába minden. Megfogott.
Agyamban röpköd, cikázik
Szivemre ül és kocsikázik
S elkezdődik a régi robot
A régi láz
Meghajszol, bánt és megaláz
Mert az igája Mindenki Igája
Ezernyi lánc, ezernyi gálya
Vár a szegény tavaszrabokra
Engem is elvisz a sodra
Én is lerázom
Szép szomorúságom, büszke magányom
Oh szégyen! - itten mindenki pajtás
Egy a mosoly és egy a sóhajtás
Az én gőgös, nagy, szent keservem
Csak közvitéz a Bánatseregben
S a nagy kacajfolyammal összefoly
A számra tévedt, úri, szűz mosoly.
Jaj, hogy megaláz
A Mindenki Láza, a tavaszi láz!
Már itt van. Már hiába minden. Megfogott.
És mégis, milyen egyedül vagyok!