Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 5. szám · / · Lányi Sarolta: Versek a tavasz fogadására

Lányi Sarolta: Versek a tavasz fogadására
II.

A télből kiáltok hozzád, oh tavasz.

Fagyott hótól göröngyös még az aszfalt
Hidegben didergők göröngyös útja
A nők prémekbe' fáznak, a hajuk havas...
Te messze rejtező gyönyör, oh most halld
E csüggedt szív jajját. Ki tudja
Bevárom-é a jöttöd, szép király,
Barátja boldogoknak?
A tél, az élet s lelkem... Ha a sok nap,
Mi még felém tart, a napcsapat,
Csupa rém, kisértet s nem tudom
Mi leng ijesztőn a leplük alatt?

A régi, leányos, fájós reménység
Skáláz szivemben egy árva huron:
Ha ez a tavasz
Gyönyörübb lenne, letipróbb, vadabb...
Lerészegítne valami dac
Lennék szilaj, széltől-zilált, szabad,
Lihegő, boldog mámoros lány
Kiszaladnék a fűszagú tavaszba...

Magamat a világból eloroznám.