Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 4. szám · / · Figyelő · / · Pór Bertalan kiállítása a "Könyves Kálmán"-ban

Bálint Aladár: Pogány Willy rajzai

Végiglapoztam azokat a meséskönyveket, melyeket Pogány Willy Londonból hazaküldött. A könyvek gyerekek részére készültek. Ez a tény kissé körülményessé teszi a rajzok értékelését, mert a gyerek eleven és egy ütésre száz hangot adó fantáziája kellene ahhoz, hogy a felhőből gyúrt alakokkal, csodaállatokkal telirajzolt könyv a rendeltetése szerint megbecsülhető legyen.

Vagy pedig bele kellene vetíteni magunkat a gyerek eszmekörébe és meg kellene érteni elképzeléseinek irányát, mértékét. Ez pedig csak a legkitűnőbb pedagógusnak vagy a legkitűnőbb anyának sikerülhet csak. Egyik sem vagyok és más utakat kell keresnem, hogy a meséskönyvek illusztratív részét értékelhessem.

Mindenekelőtt az a kérdés foglalkoztat, vajon szükséges jó-e az, hogy illusztrációkban megismétlődjék a szövege egy olyan könyvnek, mely tartalmánál fogva (mesékről van szó) úgyis egész képtömeget sodor a gyerek felé.

Azonban e kérdésen hamar túltehetjük magunkat, mert ha a szöveget hangsúlyozza és az esetleges hézagokat be tudja tölteni, akkor az illusztráció-elmélet dacára sem végez haszontalan munkát.

Pogány Willy nagyon ügyes grafikus. Talán túlságosan ügyes. Egyforma készséggel rajzol meg mindent. Tökéletesen tisztában van a rajzolás mesterségbeli részével. És komplikáltabb, mintsem egy gyerek meg tudná érteni. A kígyózó vonalakkal telirajzolt felület nagyon könnyen egybefolyhat a gyerek szeme előtt. Az nem hajlandó arra, hogy minden vonalat az utolsó kanyarulatáig végigkísérjen és méltányolja a bravúrokat. Ezért úgy hiszem, nagyrészt kárbaveszett Pogány igyekezete és nagy felkészülése. Sokkal közelebb jutott a célhoz Busch, vagy hogy ne ily klasszikus nagy mesterre hivatkozzam, a fésületlen kiabáló amerikai rajzok készítői.

Pogány nagyobbrészt az angol képeslapokból jól ismert vékonyvonalú fiúkat, lányokat veti papírra a szöveg szerint váltakozó környezettel és háttérrel. Elejétől végig pontosan körülhatárolt formák, aprólékos gonddal, kegyetlen korrektséggel kicirkalmazva. Rajzbeli humornak, gyerekekhez szóló dévajkodásnak nyoma sincs, pedig elegendő alkalma meg tere lett volna hozzá. Hideg, kimért rajz, mely ritkán ér a mélységekig, többnyire felületeket foglal magába. Ahogy az angol illusztrátoroktól megszoktuk. Bizony alig talál valaki különbséget közötte és londoni kollégái között. Meg lehet érteni ezt is, mert bizonyára az ottani közönségnek kedves ez a rajzolási mód, azonban nagyobb koncepció kifejlődésére aligha alkalmas. A Faustot is végigillusztrálta Pogány. Ez sikerült a legkevésbé. A színek hidegek és néhol egyenesen kellemetlenek a harmóniái.

Rubaiyat of Omar Khayyam című könyvét elejétől végig, beleszámítva a betűket és díszítőléceket, úgyszintén a kötését is ő készítette. A betűk perzsásan vannak átformálva. Ezt esetleg szellemesnek találhatják némelyek, azonban az olvashatóság rovására történt. Stílustréfát nem szabad stílusközeledéssel felcserélni. A könyv több oldalát perzsa díszítőmotívumokkal töltötte meg és egy helyen nem tudom, miért. Fidus-szerű aktot csapott a tisztán dekoratív jellegű színes folt alá.

Ellenben a könyv illusztrációi között több elsőrangút találtam. Az egyiken csupán a felület alsó részére rajzolt néhány ülő alakot. A kép majdnem az aljáig rajzolatlan.

Itt igazán sikerült megközelítenie a perzsák monumentalitását. Ha a többi rajzaiban is ilyen egyszerűen bírta volna magát kifejezni, úgy hiszem az elsők között lehetett volna őt emlegetni.

De így nem lehet róla egyebet megállapítani, mint azt, hogy egy jó ízlésű és munkabíró gentleman.