Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 4. szám · / · Figyelő · / · Pór Bertalan kiállítása a "Könyves Kálmán"-ban
1.
A Pór Bertalan "Könyves Kálmán"-beli kiállításán a három aktot, két férfiét s egy nőét ábrázoló nagy képe tűnik szembe először, s nekem úgy tetszik, hogy ennek a nagy kompozíciónak a reánk tett benyomásával, mint valami véleménnyel, szinte szuggesztíve nézzük a többit.
Nagy időközök eredményeit hozza - hézagosan ugyan ez a kiállítás, s tisztán látszik a fejlődés a pepecselő, artisztikumra törekedő kezdettől a tájképek naturálisságán (nem a képzőművészettörténeti terminus technicusra gondolok) keresztül a nagy kompozíció analíziséig.
Azt hiszem, hogy a nagy képe egy új fejezetét jelenti Pór Bertalan piktúrájának. A családi képe meg a nagy kompozíciója között éles különbségen tetszik meg ez leginkább; ahogyan az előbbi a megállapodottság biztosságának s az utóbbi a puszta formaszépségek minden mástól elvonatkoztatott nyugtalan keresésének eredménye, a mai ember mindent mezítelenre vetkőztető s lényegkutató józanságával.
2.
Egy olyan ember művészi életének eredményeit láthatni itten, akinek bizonyára komoly és keserves kényszerűség a megnyilatkozás; s ezt különösen nálunk nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ahol a magával való megalkuvás egész a szélhámosságig, sőt külön művészetté fejlesztve tenyészik. S most nemcsak a piktúrára gondolok.
Úgy szeretném ezt magyarázni, hogy ne értsem alatta a kimondottan megalkudtakat, a kedvenceket, hanem azokat, akik a - mondjuk - megnemértettek között például vagy bizonyos jelszavak köpönyegében, a megnemalkuvás minden pózával mondják el a nincs-mit-mondanomot.
Különben a piktúránál, amely leginkább a külső formák művészete s nem mesterségbelinek épp a technikája miatt talán a legnehezebben hozzáférhető művészet, a legkönnyebben téveszthetni meg a szemet ügyes és üres decorumokkal spekulálva.
A megalkuvásban egyébként valami külső szükségszerűséget látnak, pedig a megalkuvás, vagy jobban mondva, a megalkudni tudás is épp olyan belső s körülményektől független kényszerűség, mint az ellenkezője. Tehát olyasvalami: hogy megalkudtam, mert képtelen vagyok a megnemalkuvásra. S talán csak a művészi termékenység tekintetében tehető némi kivétel.
3.
A közönség szempontjából igen célszerűen van elrendezve a Pór Bertalan kiállítása. A nagyközönség legalábbis gondolkodóba eshetik a neki hozzáférhető képeket szemlélvén, hogy ez az ember, aki ilyeneken az első fejlődési fokokban van túl, bizonyára nem ad értéktelenségeket a későbbiekben.
Mert az igazság mégis csak az, hogy a többé-kevésbé laikusszámba jövő közönség, megállván a nagy vászon előtt, több vagy kevesebb jóindulattal veszi lelke fenekén különcködésnek s igyekszik utána megédesíteni a szemét a szemének valóbb képeken.
A régi jelszóra a közönség nevelésére gondoltam evvel, mert mégis csak nem kis dolog, még az anyagi jókat nem is véve, ha a büszkén hangoztatott magamon kívül még vagy pár ezer megértőnek pingálhatom a képeimet. És arra gondoltam, hogy vajon a sok terminus technicus helyett nem lehetne egészen primitíve így szólni a közönséghez:
Bizony sok gyönyörűségtől elesnek Önök, mikor ennyire közömbösen haladnak el a különcködésnek tetsző képek előtt. Az új megértések gyönyörűségeitől, ami mégis csak a legintenzívebbje s leg-önökhöz-méltóbbja volna a műélvezetnek. A művészet nem állhat meg egy szakában az Önök kedvéért, talán azon legegyszerűbb ok miatt sem, hogy amíg a gyerek fülének édes gyönyörűség a prím meg a szekund összecsengése, addig az émelygősség bántó és kelletlen érzését kelti bennem s szükségét érzem a disszonanciáknak. Új emberek jönnek, akikben az első tapogatózások idejével elraktározódnak a régi értékek, s akik kegyelettelen taposnak rájuk, hogy felibök állván hirdessék a maguk igéit.
4.
S Pór Bertalantól higgyék el, bizalommal várhatják az új igéket.