Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 4. szám
Felém ha majd kitárja karját
Az enyészetes arcu alkony,
Békén omlok beléje:
Mosollyal fáradt ajkon
Fejem a nagy álomra hajtom...
Áldott légy érte mindörökre,
Vakon kegyetlen drága szentem,
Hogy szíved meg se látott,
És nem szerethet engem -
Innen beh könnyü lesz elmennem.
Fényednek palotája mellett
Éhes koldúsul kellett élnem!
A semmiség ölén sem -
Beh, könnyü lesz majd oda térnem.
Jaj volna, ha szerettél volna,
S itt kellene hagynom szerelmed'!
Veszett ebként marnának
Tőrös fogú gyötrelmek,
Amikor életem betellett.
De i g y majd nem nehéz elmennem,
Játék lesz a sötétbe állnom...
Áldott légy mindörökre,
Hogy nem leszel a párom:
Könnyűvé bűvölöd halálom...