Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 4. szám
Ez nem a régi ajkam,
Az ajk, amelyen hajdan
Hevében csókos ütközetnek
Láz ördögei hemperedtek...
Megszépült régi ajkam
Tenger tisztító jajban.
Már nem duzzasztják öklös vágyak,
Hűvösen bágyadt bár, de lágyabb.
Bú felhőzött ez ajkra,
Mert lelkem virraszt rajta.
Nemesülten gyöngédre érett,
Immár egy szűzi kézhez érhet.
Engedjed, azt esengem,
Hogy ajkammal a lelkem
Mint sötét gyászmadár reszketve
Rászálljon holt-fehér kezedre...