Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 3. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: A rajongó Bolzay-leány
Lieutenant Bilse olcsó sikerű irodalmi vállalkozása után évekig gyanakodva vártam annak idején, hogy "Egy kis vidéki gimnáziumból" címmel regény jelenik meg a magyar könyvpiacon. Hiszen a téma annyira megírás után kiabáló, hogy csak ügyes mesteremberre volt szükség s hangos siker és hangosan csengő pénzek követték volna nyomon a vállalkozást.
Tippelésem nem vált be: talán nem is az irodalmi jó ízlés - elvégtére a "Kollonics házassága" s az "Egy önkéntes naplója" mellett most már igazán nem kellene túlságosan pirulnia még egy ilyen Bilseiádának sem -, mint inkább a hagyományos tanári élhetetlenség elmulasztotta megragadni ezt az anyagiakban biztos sikerű vállalkozást. A legifjabb tanári generáció pedig, amely a kirojtozott s csak bokáig érő filozopteri nadrággal együtt ezt a hagyomány-szentelte élhetetlenséget is levetkőzte, az érvényesülésnek már sokkal biztosabb, kiadósabb formáját választotta: nem a kétes eredményű harcot a gimnáziumnak nevezett kadaver ellen, hanem a bebalzsamozás, a konzerválás istenes munkáját az Imre-, Vince-, Antal- és egyéb szent-egyletek, valamint a Mária-kongregációk révén.
Ilyenformán megíratlan maradt ez a regény, pedig ha nem is komoly s művészi vonatkozásaiban jelentős irodalmi munka, hanem csak egy verv-vel megírott talpraesett pamflet lett volna belőle, még akkor is sajnálatos az elmaradása.
Ma már azonban aligha meg nem késett. Az utolsó néhány év olyan visszalökést adott a különben is megállott, bepókhálósodott gimnáziumnak, hogy többé foltozgató reformmal nem, hanem csak forradalmi felforgatással lehet segíteni a bajain. Ma már egy bármennyire is hadakozó és bármily megdöbbentő igazságú pamflet sem volna elegendő egy gimnáziumot reformáló harc megindítására.
Nincs arra szükség, hogy a gimnázium tanulmányi rendjével, a tanítás anyagával, céljával és módszerével foglalkozzunk itt mostan. Ezekre a dolgokra vonatkozóan már nem is kétséges az a megállapítás, hogy a gimnázium csak annyira megfelelő iskolája a mai életnek, amennyire az expressz vonatok, sőt repülőgépek idején korszerű közlekedési eszköz a - postakocsi. Másról, egyébről - még az említetteknél is fontosabb dologról - van itt szó. Az iskola - hogy is lehetne csak megnevezni? mert nem: szelleméről, hanem talán ez a jobbik szó rá: - levegőjéről akarunk beszélni, amely ha a becsületes haladás gondolatát rejti magában (a legtöbbször nem is kimondottan, hanem csak burkoltan), már minden más iskolai nyomorúságon segíteni, könnyíteni bír. Hiszen éppen ennek a paragrafusokban el nem rendelt, tételes törvényekben elő nem írott levegőnek vagy minek kell tulajdonítanunk, hogy a gimnázium ellen jó időn át kifogást nem emeltek, amily mértékben pedig erre a gimnázium tanulmányi rendje, anyaga és célja már 30-40 évvel ezelőtt reászolgált. Ennek a nem is intézményesen meglevő szabadabb levegőnek kell tulajdonítanunk, hogy még a szerzetesi gimnáziumok is csak úgy ontották a tisztán látó, szabad gondolkozású embereket (pl. a nagykárolyi piarista gimnázium három év egymásutánjában adta a harcos magyar kultúrának Jászi Oszkárt, Madzsar Józsefet és Ady Endrét), s hogy egyik erdélyi kálvinista kollégiumban már a hatodik osztályban a Biblia legmodernebb kritikai vizsgálatának eredményeit adta elő a - vallástanárunk. Maga az intézmény, a gimnázium korhadt volt már akkor is, tanulmányi anyaga, rendje, célja és módja pudvás, elavult, de az a levegő, ami az akkori jóval szabadabb magyar közéletről csapott be a dohos falak köz, paralizált sok mindent.
Azonban: hogy ez a "levegő" megromlott, hiba volna Barkóczyt okolni miatta. A nemes bárót csak a harsány hangú és tudatosan naiv boulevard-lapok nevezhetik a magyar gimnázium funerátorának. Holott ő mindössze bizonyos konzekvenciákat vont le a maga részére s mint logikusan (ha mindjárt Aquinói Szent Tamás-ízű is ez a logika) gondolkozó fő praktikusan érvényesítette a maga hatáskörében ezeket a konzekvenciákat.
Mert a gimnáziumok dolgát - tessék ezt jól megjegyezni - nem Barkóczy báró és a katolikusok bolygatták meg, hanem a reformátusok. Ez a liberális jelszavakban utazó egyház volt az első, amely feljajdult az iskolák elvilágosiasodása miatt. (Ebben az egyházban ti. újabban orgiákat ül a hierarchikus ortodoxia s az egyház pápája, Bánffy Dezső báró a politikában már eljutott a Tisza-féle "liberalizmus"-tól az általános választói jog progresszivitásáig, de in ecclesiasticis ma is Tisza Istvánnal árul egy gyékényen, sőt a konventi elnökségben egyenesen dobokai főispánnak maradt meg.) Ez az egyház volt az első, mely tanáraitól "egyházias szellemet" követelt az új zsinati törvényekben. Sőt továbbment s elcsapatás terhe alatt rendelte volt el, hogy tanárai csak protestáns vallású feleséget vegyenek. (Persze csak reformata- vagy lutherana-nőt - szólván és írván az ő nyelvükön -, mert az unitáriusok keresztyén volta, Debrecen kálvinistái szerint, még nem tisztázott dolog...)
Nos, Barkóczy báró csak a "szabadelvű" reformátusok útján indult el. Ő is csak azt akarja, amit a kálvinisták inauguráltak: egyházias szellemű középiskolát, valláserkölcsi alapú gimnáziumot. Hogy ezt aztán az állami iskoláknál nem református, hanem katolikus szellemben akarja, s hogy a kálvinisták most már siránkoznak miatta? Én istenem, hiszen kálvinista létemre magam is azt mondom: ha már valaki a religió uralmát akarja belevinni az oktatásba, az iskolába, akkor e célra csakugyan legalkalmasabb a katolicizmus páratlan differenciálódottságú, csodálatos szervezete. Az agg izraelita szerint: ha már szalonnát kell enni, legalább csöpögjön a zsír a szájunk szélén.
De nem ezt akartuk a dologból kihozni, hanem: hogy a Barkóczy kezébe jutott gimnázium most már jó úton van. A kongregációssá tett gimnázium hordja a méhében a jövő modern középiskoláját. Az improduktív elégedetlenséget, s a tervtelen handabandázást így talán majd felváltja a forradalmi reformálás produktív harca. Ha látni fogja a magyar társadalom, hogy már nem is indolens, hanem egyenesen ellenséges, agresszív tábor kerül ki a gimnáziumokból, amely harcos hadsereg lesz minden becsületes haladás, minden kultúrfejlődés ellen - végre talán észbe kap s megcsinálja a huszadik század magyar középiskoláját.
Ezért üdvözöljük, dicsérjük mi Barkóczy bárót, aki fáradhatatlanul készíti elő ezt a várva-várt forradalmi átalakulást.