Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 3. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: A rajongó Bolzay-leány
Becsületes embernek lenni állítólag nem érdem, hanem kötelesség. S becsületes embereket mégis külön fel szokták köszönteni ünnepi lakomákon. Kiállítást rendezni becsületesen, átgondolt, megkomponált keretben, feltüntetve a részletek hovatartozását: ez is elemi kötelessége minden művészi testületnek, s mégis a Kéve az első, amely megteszi, érdemeket szerezvén a magától értetődő cselekedettel külön dicséretekre. Bíráló bizottság nem rostálta meg a Kéve tagjainak munkáit: ez nem fontos körülmény, nem is érdem, nem is egészen helyes, mert bizony nem ártott volna irgalmatlanul kidobni néhány posztólepkét, egy-két gyerekes viaszfigurával együtt. De mihelyt úgy teszik fel a kérdést, mi érdemel több időt és fáradtságot: a zsűrizés-e vagy az ellenőrzés nélkül beküldött művek szeretettel teljes elhelyezése, a térnek a kiállítás anyagához szabott alakítása, az iparművészeti és a tisztán képíró, képfaragó mesterség egybeolvasztása - akkor habozás nélkül a zsűri ellen kell dönteni. A mi nagy kiállításaink, amelyeknél semmi sem fontosabb, mint a kemény ítélkezés, egyszerűen hazugok, mert azt hirdetik, hogy a szomszéddal, a miliővel mit sem törődve, pusztán a képeken keresztül hozzá lehet férkőzni a nézőhöz, át lehet formálni ízlését, meg lehet nyerni szeretetét a képzőművészet számára. Ez nagyon nyilvánvaló és nagyon bántó hazugság. Aki képet vásárol, még nem bizonyította be sem ízlését, sem a képek iránt való őszinte hajlandóságát. Aki szobájában kedvteléssel helyezi el egy intim sarok egyszerű bútorait, az közelebb jutott a képekhez is. A Kéve Kozma Lajos tervezte egyszerű, világos és meleg kiállítási helyiségei azért oly örvendetesek, mert minden szónál, magyarázatnál érthetőbben demonstrálják, miként tartozik a kép a falhoz, a fal az egész térhez, a térhez a bútor, az üvegszekrény, a benne elhelyezett apró csecsebecsékkel.
E helyiségeknél láttunk már dúsabbat, különb eszközökkel, több invencióval, biztosabb tudással megkomponáltabbakat; szobrok és képek is akadnak kiválóbbak, teljesebb arkisztikus kultúrára vallók. Az adott viszonyok között azonban a meglevő és gyakran korlátolt eszközökkel jobbat, értelmesebbet, kedvesebbet produkálni aligha lehetett volna. A Kéve tagjai között sok a nő, és mintha az őszinte szereteten, igyekezeten, tanuláson alapuló, jobb értelemben vett női ízlés nyomait látnók. A monumentalitástól távol marad, vannak eltévelyedései is, egészben véve azonban nyugodt, derűs, világos. E női művészek között kétségen kívül a legkiválóbb Kalmár Elza. Ősi erejű plasztikai tehetség. Aprólékos pepecselésnek munkáin nyoma sincs. Gyermekportréja férfiasan szigorú; színes majolika-tárgyainak tanúsága szerint tökéletesen ura a formáknak, biztos a stilizálásban, az egyszerűség, a primitív kifejezésére való törekvés nála nem az ingadozás takarója, hanem a fejlődés felső foka. A festők közül Remsey Jenőt hasonlítanám hozzá, akinek dekoratív ízű stílusa szintén teljes képzettségen épül fel, bár nincs néha modorosság nélkül. A jó képeken egyébként felfedezhető bizonyos közös vonás: közös iskola vagy együttes munkálkodás eredménye. Lohwag Ernesztin, aki öntudatosan használja a kellemes, világos színeket. Konstantin Frida, akinek önarcképe a legjobban jellemzett műve, Pejacsevich Jolán tájképeivel, Fejérvári Erzsi friss, erőteljes portrékkal és finom rajzokkal - értékben nagyon különbözők, de mind bizonyos józan óvatossággal használják erőiket s törekszenek egyszerű, jóízlésű produkcióra, Tichy Gyula szentimentalizmusa vérszegény, Gara Arnold aktjai tévedések, és hogy az ő ízlésében nem bízhatunk, ebben a hitünkben megerősítenek festett porcelánjai is, amelyek az anyag teljes félreismerésével és a műhely indokolatlan lenézésével készültek. Porcelánra festegetni: olcsó és könnyű műkedvelés, de meghamisítása a porcelán, a máz, a kemence természetének. A dilettantizmus még alsóbb színvonalán vannak Mihály Rezső figurái és néhány tipikus női kézimunka is ide sorozható. Számban erősen van képviselve, külön teremmel, fülkékkel Moiret Ödön, aki igyekvő szobrász, de a stilizálásban merészsége túlhaladja erejét. A grafika nagyobb helyet foglalt el a Kéve régi kiállításain. A legjelentékenyebb kollekciót, számra nézve, most Kozma Lajos állította ki. Két esztendő óta sokat haladt a formatudás elemeiben, de ma is nagyon irodalmi ízűek, túlzsúfoltak, kevéssé nagyvonalúak illusztrációi. Éppen ellentéte Erdei Viktor: túlságosan szűkszavú, gyakran lendületes és monumentális, olykor szegényes. Igazi, vérbeli grafikus, rézkarcoló Lénárd Róbert. Eszközökben végtelenül szerény, nem hatásvadászó. Témái szimplák: néhány régi utca, öreg ház. Ezek a formák részletezés nélkül, de szinte anyagukat éreztetve kerülnek papírra, s aki e finom technikát ismeri, az méltányolja csak szinte színes változataikat. A kiállítás egyik legkellemesebb szobája az, amelyben Ács Lipót sárközi szépművészeti gyűjtését helyezték el. Nagy részük ismerős, néhány újabb darabot talán ki kellett volna mustrálni, az egész azonban gazdag a legszínesebb, legoriginálisabb motívumokban s méltó arra, hogy újra meg újra kiállítsák, megnézzük, hogy közismertté legyen a primitív művészkedés e kiapadhatatlan forrása. Az interiőrökben Kozma Lajos és Szablya Frischauf Ferenc tervezte bútorokat helyeztek el. E bútorok részleteiben, kivitelében is lehet talán kivetnivalót találni. A helyiségeket azonban nemcsak kellemesen: szinte szükségszerűen egészítik ki. Szín, elhelyezés, a képek kerete, minden összevág, minden a harmonikus hatás szolgálatába van állítva. A Kéve csak kötelességét teljesítette, de példát mutatott s talán megértette, hogy e teljes tervszerűség, az ízlésnek e mindenüttvaló érvényesítése nélkül kiállítást rendezni nem szabad.