Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 3. szám · / · Figyelő
Azt mondják búcsúztatói, hogy Ugron Gábor speciálisan vagy tipikuson magyar pályát futott meg.
Nem. Csak tragikusan magyart.
Speciálisan magyar pályafutás eddig, úgy látszik, csak a Deák Ferencé volt, ki úgy személyes életében, mint nemzete számára való kommendálásaiban a tétlenség energiáját tudta tevékeny erővé kombinálni. A valahogy csak lesz, sehogy még sosem volt mint karrierszabó és nemzetmegtartó princípium: erre nemigen akad példa egyebütt.
Tipikusan magyar pályafutás azonban egy sincs. Még ami ilyennek tetszik: a Tisza Kálmáné, a (legjobb értelmében értem mind a két szót) betyárból lett pandúré: az is minden egészséges és eleven közéletben előfordul; nálunk csak azért gyakoribb, mint egyebütt, mert a dinasztia aránytalanul nagy hatalmánál fogva minden magyar kormányférfinak ugyanazon politikát kell csinálnia, akárhonnan és akárminő múlttal került is helyére. E gyakoriság azonban nem teszi az esetet tipikussá, mert épp ily gyakori az ügyeseké, kik mindjárt a jobb oldalon kezdik, s az ügyetleneké, kik elvétik a rakéta-ívet, melyben csillagszórva tudjanak, mint Szilágyi Dezső tudott, átvonulni balról jobbra.
Ugron Gábor ugyan egyik kategória sem volt ezek közül, ám az a szép és érdekes alak, aki volt s aminő gyanánt emléke élni fog, míg élnek azok, akik még látták és hallották, szintén nem magyar specifikum s nem is magyar típus. Minden fajta termel, de különösen a déli francia, az olasz, a spanyol és a zsidó, ilyen heves és eszes, nem is élhetetlen, nem is felhőben járó daliákat, kiknek sokféle tehetségei közül csak az az egy hiányzik, hogy végig tudják csinálni a dolgokat. Kitűnő képességű ember, ki tud ravasz is, hideg is, akár kegyetlen is lenni, kinek azonban mégis eléje kerülnek a kisebb tehetségű, de kitartóbb emberek, vagy a kevesebb szenvedélyűek, de erősebb hitűek: sok volt és sok lesz mindenfelé a világon mindenfajta zseniális természetű emberek között. Hogy olyan sokféle tehetségű ember, amilyen ő volt, mégsem jut igazán előre s nem viszi föl például, miniszterelnökségig, sőt szakminiszterségig sem: arra Anglia nem mutat kevesebb példát, mint Magyarország - viszont Magyarország több példáját mutatja, mint bármely egyéb ország, annak, hogy homályos származású tehetségek igenis eljutottak magas helyekre s közben igazi panamákat úsztak meg, valósággal köpönyeget forgattak, s köztisztelet közepett s nyugodt méltósággal szereztek rengeteg vagyonokat valamivel különb machinákkal, mint aminők miatt Ugront szerették volna kriminálisba vagy hazaárulásba keverni -, üzleti ügyetlenségek miatt, s mert mikor mint gazda zabját el akarta adni a hadseregnek, német kérvényben Reichskriegsministernek címezte (csakúgy, mint minden egyéb hazafi, aki közös miniszterrel seftel) a közös hadügyminisztert.
Nem itt kell hát keresni, sem tehetsége bővében, sem egyénisége fogyatkozásaiban az Ugron pályafutásának meghatározóit. Pályafutása se nem speciálisan, se nem tipikusan magyar -, de van benne olyas tragikum, mégpedig helyzeti, meg csakugyan magyar. E tragikum tudniillik, abban áll, hogy Ugron Gábort sem tehetségének túltengése, sem egyéniségének egyenetlen volt, sem nyugtalansága vagy hitetlensége nem gátolta volna a legmagasabbra való jutásban, ha nem székelynek születik s nem dzsentrinek, hanem magyarnak és mágnásnak.
Fordulóról-fordulóra ki lehet mutatni életének folyásában, hol kellett volna ahhoz, hogy Ugron Gábort egypár nehézségen átsegítse, hogy egypár mulasztását pótolja, egypár lengeségében megtámassza, egypár kitettségben körülállja: az az összetartás, mellyel a mágnások végső soron mint egy família nem hagyják egymást, s míg a kaszinóban gyilkos elmésségeket mondanak egyik a másikról, azért ha sorra kerül, egyik helyt áll a másikért és egyik sem szolgáltatja ki a másikat. A tragikum ott van, hogy mily kevés választotta el Ugron Gábort e lehetőségtől. A kaszinó akárhányszor nem is hagyta tönkretenni: nem ejtette el, mikor a falka nyelvlógatva várta, hogy kényére hagyja-e a nemes vadat. De: wahre Liebe war das nicht. Valami híja mindig volt. Egy mágnást másképp nem hagynak, másképp segítenek nyeregbe, másképp reklamálnak, másképp reklámoznak, másképp szeretnek, másképp követnek. Talán nem is jobban. De másképp.
Egy minden porcikájában uraságra született férfi, aki nem született elég nagy úrnak. Minálunk még ilyesmik a tragédiák.