Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 3. szám
Teli melled, hajló kemény csipőd
Az ölelésre rég megérett.
Kék udvar hervadt a szemed köré.
Tested szeges korbáccsal veri véred
S álmodban éjszakánta
Ennenvágyad hajol felébed.
Tenvágyadban én csókoltam a szádat
S a nász, mely nyoszolyádat
Kuszára hányja szerte.
Lányságod hamvát már leverte.