Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 1. szám · / · FIGYELŐ · / · Bródy Sándor: Az árva Mariska napjai

Füst Milán: Hoffmannsthal: Elektra

A gyász költője. A súlyos és sötét pompáé, mely férfiasan zengő s mégis lágy versekből árad halkan és szerényen, mert annak dicsőségére, ki régen pihen már. Lassan, bőven ömlő, ünnepi szavakkal indul a pompának könnyes áradása, tragédiává dagad, lázas csúcspontot ér el: hol a sír fölött álló az emberfeletti, szörnyű gyászban már mellét megtépve ennen életéről megfeledkezik s lelkét, gyötrődve és erőszakosan egyetlen gyászos gondolathoz kényszeríti: de a bánatos áradat a csúcsról már lassú zuhogással indul lefelé, és a tragédia - mint fáklya, mely ennen erejét felélte már -, könnyes, de megenyhülő szavakban egyszer csak véget ér. Harsona jelezze végét és díszítse borostyáni lombozat a hősök sírjait!

...Az "Elektra" egyetlen uralkodó érzésnek, egyetlen nagy vágyakozásnak, epedésnek egységes és bámulatra méltó költeménye. A bosszúvágytól és örökös gyásztól az őrjöngésig fokozott s már beteges testvéri szeretet, testvér-várás tragédiája ez. Pátosza magával ragad és a mű állandó drámai izgalmát ellenállhatatlan erővel átviszi ránk; s ebben az izgalomban finom, királynői lelkek legelrejtettebb érzéseinek szélső és beteges elhatalmasodását átéljük. Chryzothemisz anyaságra való vágyakozása, Elektra felcsukló sírása, mellyel teste szegénységét, lassú elhervadását siratja, vagy mikor a Chryzothemisz testének szűzi erejét, frissességét dicséri, s végül az a jelent, mikor kitörő, beteges öröme után halkabb hangon és tartózkodóbban ismerkedni kezd Oresztésszel, bosszúja gyermekével: e jelenetek megható intimitásai ránk egy rafinált és tökéletes művészet benyomását tették. Ezekhez járul a hoffmannstahli nyelv sötét szépsége, a művésznek lírai anyagban való nagy gazdagsága, csudálatosan színes, sötét harmóniájú képei s a színhely szerencsés megválasztása. Szemünk előtt van az Agamemnon nagy palotájának mély udvara (sötét keret!) néhány lépésnyire a medencétől, mely vére vörös páráitól gőzölgött (s a sötét kastélyból álmatlanok, majd sebesültek jajszava hallik), előttünk a küszöb, mely alá Elektra az orgyilkosok bárdját elásta - s a magános, szörnyű bánat stilizált képe: két síró árva a kastély lépcsőin: - a színhely e nyomasztó konkrétumai egy régi gyilkosság borzasztó szuggesztiójával hatottak rám és elhitették, hogy e szuggesztió hatása egy életen át megülhet a királyi leány lelkében elmozdíthatatlanul. A Hoffmannsthal eszköze: a stilizálás. A görögségnek távoli szemléletéből, szép szokásaik elképzeléséből különös vegyületű stilizáltság származott: egy lágyabb és szándékosan bonyolultabb lélektanú neo-grecizmus. (Szándékos: mert a régi keret mai érzések kifejezésére szolgál.) A régi keret és új érzések páratlan szépségű harmóniába olvadtak, a görögség reális elemeinek stilizálása pedig páratlan szépségű szavakat juttat a költő eszébe! Mint pl. a feddésnek és naiv haragnak ezt a gyönyörű kifejezését:

"...Esst Fettes und esst Süsses
und kriecht zu Bett, mit euren Männern"...
etc.

Vagy:

"Was willst du fremder Mensch, was treibs du dich
zur dunklen Stunde hier herum, belauerst
was andre tun!... etc.

Hoffmannsthal egyik legkedvesebb költőm: tehát nem látom hibáit.

Török Irma játéka igen szimpatikus volt, sokszor megható.