Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 1. szám
Hidak alatt siet a víz
Ébreszgeti a tunya partot.
"Fakadjatok, virítsatok
Ti akik teremni akartok".
S mint csecsemők ifjú anyáknak
Feldúlt ölében fáradt ágyon
Fellegpihés borús tavaszban
Felsírnak a rügyek az ágon.
Dalol a víz a parti fáknak
"Kék Indiában messze messze
Illatos a felhőknek útja
És sebhetlen a fáknak teste.
Nincs hó, nincs dér - símít a nap
Kintalanúl hasad a kéreg -
Lotoszorcányi hold alatt
Virág, gyümölcs egyszerre érnek.
A méz nem sorvasztja a kelyhet
Magházát nem öli a mag -
Legifjabb ki legtöbbet termett
Ki jobban vágyik boldogabb.
Haleluja! fakadjatok!
Nagyszárnyú szelek szerte szállnak
Szétszórja redős köntösük
Himporát boldog Indiának.
S melybe a szent hímpor lehúllott
Áldott az a kelyhek közűl -
Elhervad bár mint többi társa -
De gyümölcsében üdvözűl!