Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 1. szám
Mert nem vagy nálam ajkamon
Súlyosan érnek csókjaim
Sok ágon feledett gyümölcs
Magánossá piroslott kertben.
Mert nem ölelhet két karom
Belefojtom száz semmiségbe
Mint télen fázó rózsatőt
Fáradt lombok mélyébe rejtnek.
Mert elhagytál a perceket
Álmatagon ejtem a földre -
Sárgúlt tenyérnyi levelét
Juharfánk így hullatja halkan.