Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 24. szám · / · Figyelő · / · Bálint Aladár: Ceruzával két vendégről
Valami zömök és sűrűvérű magyarosság jellemzi Lakatos Artur kézírását. Ez jó a nagy foltokra és energikus színekre mohó szőnyegnek és jó a papírnak, melyen a legegyszerűbb nyomdai technikával is hatásosan produkálódnak a Lakatos Artur nyers, darabos és jó összefoglalású kontúrjai. Arra a nem is nagyon régmúlt időre emlékeztet ez a technikával szemben oly igénytelen grafika, mikor még jóformán ismeretlen fogalom volt Magyarországon a könyvdísz és amikor már igen szép magyar könyveket láttam a Lakatos Artur jóvoltából. A magyarosság nála temperamentumbeli megnyilatkozás, nem afféle program, mely csak a piros-fehér-zöldet tudja jó színnek; de amennyiben tudatos forráskeresés is, hát nem kormányprogramokból, hanem jóféle népművészetből táplálkozik. Innen e mámorosan mély lilák mellett e harsogó zöldek és tüzes pirosak, melyek olyan jó helyre kerültek a Lakatos szőnyegein és szövetein; a sokszáz éves, arisztokratikus és mégsem degenerált népfantázia keverte ki e színeket ilyen eleven és mégsem lármás akkordokba.
A foltok és vonalak egyensúlytartását a festő Lakatos is az iparművésztől tanulta és ez nem válik ártalmára. De általában, mintha inkább felszabadulást keresne a festés úgynevezett szabad művészetében a dekoratív megkötöttség alól, inkább kiegészülést, mint folytatódást. Azokat a vágyait hozta el erre a területre, melyek az iparművészet,a célrarendeltség parancsoló -, habár egyben inspiráló - keretében teljesüléshez nem juthattak. A hangulatok, a nüanszok, a líra vágyait. És itt mintha nehézkessége megoldódott volna. Néhány gyönge és sok közepes kép szomszédságában nehány egészen kitűnő kép bizonyítja, hogy Lakatosnak nüanszok dolgában is van mondanivalója. Finoman árnyalatosak, levegősek és levegőt éreztetők ezek a képek. Itt feloldódtak az erélyes kontúrok; ezek csupa halk átmenet és lágy, párában fürdő színösszeomlás. Legjobb hatásaik néha éppen a vászon kihagyásaiban sikerülnek. Kissé megkésett, de nagyon kulturált impresszionizmus.
Egy levendulás, bohókásan kedves bidermeyer szalon és egy szoba úri bútor képviseli a Könyves Kálmánbeli kiállításon a tervező Lakatost. A szalonban van néhány jó szín és jó összefoglalású forma és csak alig néhány henye szöglet, él zavarja a hatás egész nyugalmát. Az úri szobában már több a hiba, vagy - félek - a koncesszió. Némelyik darab, például az íróasztalszék, többé nem puritán iparművészet. Sok a szöglete, görbülete, melyre semmi szükség, amely nem szolgálja, de elleplezi a konstrukciót. Azonfelül ezeket a puha formákat sokkal jobban tudta előállítani a barokk ipar; mai iparosainkat nem lehet elégszer a konstrukcióra figyelmeztetnie a tervező művésznek, aki az elgyáriasodott ipar visszaegyszerűsödését óhajtja. Az úriszoba bútorainak magyaros szándékú, rovásszerű díszítése is, habár ötletes, de ebből a szempontból veszedelmes kísérlet.
Nehány apró koncesszió, apró jel szerint, ez a fiatal művész, mintha kissé elfáradt ember volna. Az úriszoba íróasztalán például a tintatartó már nem Lakatos-tervezte, hanem indusztriális tárgy, az apró tárgyakat rejtő vitrinák a tucatbarokk termékei...tíz év előtt, úgy gondolom, még nem tűrte volna meg őket Lakatos, aki azzal a harci táborral indult el, amely a művészetnek az élet minden területén való érvényesüléséért verekedett. Azóta, persze, kissé kifáradt a reformátorságból, kissé a vidékre került s most ott vívja a kassai végeken azt a szomorúan meddő magyar küzdelmet, amellyel egyikünk itt, másikunk amott viaskodik. Felsőbb leányiskola, javítóintézet, tanárkodás... tíz éves művészi múlt sok is ahhoz, hogy az ember ebben az országban elfáradjon.