Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 24. szám · / · Figyelő · / · Bálint Aladár: Ceruzával két vendégről
Lehet úgy is: az ember beleül egy kényelmes automobilba (már aki teheti), végigszáguld idegen országok másfélezer kilométerén s azután megjelenteti könyvét: U 502. Érdekes könyv, szép könyv: az író saját lelke vizein vitorlázott. Ha szabad Stendhalt így variálnunk: országúton mozgó tükör, melyből örökkön az író alakja reflektálódik felénk. S azután lehet úgyis: az ember utazik szépen, egyenletesen robogó D vonatban s áztán egyszerre úgy érzi - füstölgő gyárkéményeket lét, vagy feketeszemű ír leányokat, vagy pusztulásnak indult falvakat - hogy itt ki kell szállania, körül kell tekintenie, várni nyugodtan míg a táj, a szem, a város, a nép megszólal s érdekes dolgokat mond. És ez az igazi utazó; nem a hangulatai kedvéért utazik, számára nem ürügyek a meglátásai; a másik akár el se utazzon, hanem alakíttassa szobája belsejét hajó-kabinná és fantáziája ópiumos ködében keresse úti élményeit, mint Huysmans egyik regényalakja. Tonelli Sándor az utazók második fajtájából való: akar és tud látni s látásain hangulatainak ködéből éppen csak annyit tűr meg, amennyi a látásait hamvasabbá, frissebbé teszi. Állandóan az az érzésem volt Tonelli könyvének olvasásakor, hogy aki e dolgokat megírta, az nemcsak kiszállt a vonatból, hanem lehajolt az idegen föld egy-egy rögeért, szétgyúrta az ujjai között, élvezte frissen kicsapódó illatát és - itt kezdődik az író munkája - érzéseit közölni tudta velünk "írott fotográfiák" mondja a szerző; tegyük hozzá művészi fotográfiák, a dolgok velejébe látó Röntgen-fotográfiák. Különös szint ad ez úti tanulmányoknak, hogy mindenen, amit az író feldolgoz bennük, megérzik az írónak szerető rezignációtól fátyolos nézése a hazai tájak felé, amint titokban összeméri a mi szegénységünket London 116 négyszög mérföld területével, Brooklyn Bridge esti forgalmával, az angol és amerikai világ egész nagyszerűségével.
Tonelli könyve élvezetes olvasmány és aki elolvassa - ha akarja, ha nem - tanul is belőle.