Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 24. szám · / · Figyelő · / · Bálint Aladár: Ceruzával két vendégről
Az olvasónak. Ezt a kötetet érdemes végigolvasni; mert egy nagyon meleg és szelíd ember szól belőle; mert ez a melegség sokféle formájában egynek nyilatkozik meg; mert igen üdítő és jól eső ebben a komplikált világban olvasni a sort, amelyben a feleségéhez beszél, amikor egy régi sétára és egy leszakított rózsára emlékszik:
És szívem akkor ég tudja miért
Akár a rózsa szirma reszketett.
Ez meleg és férfias és gyöngéd és ilyen meleg és férfias és gyöngéd igen sokszor ez a költő, akiről a kötete elé írt életrajz mondja, hogy a leghányatottabb élete volt; az ember a szeretet és szánalom melegét érzi szívében, szereti őt; és gazdagabb evvel a szeretettel.
Az értőnek. Ez a szeretet nyereség akkor is, ha tudjuk, hogy a költő fantáziája egyszerű és konstruáló művészete egyszerű és kicsi; hogy a természet ősidőktől való és elemi szépség értékei ihletik meg; a nap, a víz, a folyó és a hegy s a módot e magukban szépet jelentő képzeletnek a fejlesztett, bonyolultabb és ezért magasabbrendűekkel való kapcsolására nem találja meg; ha tudjuk, hogy az ilyen törekvései nehézkesek és kezdetlegesek is. A magasabbrendűség, az valóban hiányzik verseiből, a költő nem az elért, legmagasabb pontról igyekszik tovább, felfelé; de anyaga kisebb értékét annak a technikának az értékével növeli, amellyel mindent kihoz belőle, ami kihozható s amely a mi esetünkben alig választható el a költő férfias tartózkodásától, ízlésétől és nemességétől; s okozza, hogy a szók jelentésén túlnövő erővel kap meg egy pár vers és az egész kötet. Ez a technika puritán, kevés jelzőjű nyelv, de képhez kitűnően illeszkedő ritmus és kifogástalan, sohasem kényeskedő, nagyon ritkán pontos rímelés.
Ennek a technikának példái:
Tavaszodik. A nap meleg csókjától,
A hegyormokról leolvad a hó
S én a falutól messze-messze, távol
Úgy aggódom
Hogy megárad a szilaj Vág folyó.
- - - - - - - - - - - - - - - -
Az aranyhajnal ott lángolt fel nékem
Ott bámultam a lebukó napot
S a Vág morajló, zuhogó vizében
Elhallgattam,
Hogyan zokognak a vízidalok.
Vagy egy egész vers:
Amikor hazagondolok
Ha látom zöldelni a fákat
És érzem, hogy a hajnalok
Harmatcsöppeket sirdogálnak.
Nyugtalan vágyak kelnek bennem
S érzem, hogy megfojtják a lelkem
E kopár palotasorok.
Amikor hazagondolok,
Messzi mezők, virágos rétek
Jámbor kis kecskepásztorok
s sarjadó buzavetések
S a zúgó Vág a falum alatt
Távolból úgy csábítanak,
Amikor hazagondolok...
Csöndes, meleg ember, aki művész.