Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 24. szám · / · Lengyel Menyhért: Egy csöndes hónap
Délelőtt dolgoztam. Keveset, de némi bizodalommal.
Délután levetkőzve, az ágyra heveredve neki adtam magamat az olvasásnak.
De régen olvastam így, nyugodtan, élvezettel, belevetve magamat egy könyv sodrába, szürcsölve a szavakat, a sorokat, izgatva a fejleményektől, bámulva és élvezve az író előadását, látva és nézve a képet, amit elém tár -, nagy belemélyedéssel és csodálattal, mely arra késztet, hogy egy-egy dolognál, mely egyenesen szíven talál, a gyönyörűségtől felkiáltsak.
Persze Stendhal. Nem volna szabad harminc éves koron alul olvasni ezt, mert élmények kellenek hozzá, szerelmek, az élet és az emberek ismerete. Milyen kár, hogy a gyerekkor olvasási dühében mindezt felfaljuk, mint a disznó a gyöngyöt. Újra elő kell venni - és újra elolvasni.
De most nem lett volna szabad hozzányúlni. Most, a nagy gyönyörűség mellett egyben lesújt -, Istenem, mi ehhez képest az, amit mi pepecselünk -, mi egy szép, gazdag és nagy regény mellett a színdarab. Hervasztó érzés, ahogy az ember Stendhalra néz - nem, most nem lett volna szabad elővenni.
És egy fájdalmas és szomorú szerelemvágy támadt bennem az olvasás során. Az igazi regény nagy kerítő -, megint szomjúhozom a szerelmet, amely betöltsön és lekössön, feloldjon és felemeljen...