Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 24. szám · / · Szomory Dezső: A kéjek ciklusából

Szomory Dezső: A kéjek ciklusából
A szemekhez

Itt vagyok az őszben egy késő vasárnap.
Már rég learattak s megvolt a szüret,
Pedig még látok itt-ott elfonyadva,
A venyigén felejtett kicsiny fürtöket...
Elpusztult s elepedt szőllők tört üvegén
A nap visszanéz...

Mért gyötrődőm én,
Mért jutnak az eszembe régi aratások,
Egy hajdani szüret a hegyoldalon,
S ellankadt dalok mért jönnek utánam
S mért kopogtatnak a homlokomon
Távoli harangok...
A szivembe sikolt el hajdani világom,
Elárvult kertem a holdfény alatt,
A beomlott ház, ahonnan egy este
Elhozták csendben a halottakat.

Mert a hajdani ünnep véget ért már régen,
A nagy keringőzésből egy táncos sem maradt,
Csak fonnyadt gyümölcsök vetik bús árnyékuk
Lombtalan didergő fagalyak alatt.
S én jövök erre...S gyötrődöm keresve,
Merre menjek...Tévelygő lelkem
Minden tövisen megsebeztem
S elhintém a vérem e földeken át,
Míg epedő szavam megkérdé a határt,
Minden utast, ki szembe jött velem
S a feszületet, amelyet keleten
Az ébredő nap meggyötör és megvérez -
Merre vezet az út a fekete szeméhez?