Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 23. szám
Mert voltam búsult, csüggeteg, árva:
Igy adtam magam paráznaságra,
Igy adtam magam paráznaságra,
Bűnre, világra.
Igy adtam magam szerelem-őszre,
Igy lettem magam bús viselőse.
Igy lettem magam bús viselőse,
Asszony-sors hőse.
Nem bánok semmit, mit cselekedtem,
Szent, kényes dolog volt minden tettem,
Szent, kényes dolog volt minden tettem,
Szent és kietlen.
Igy lesz majd rólam dala csodáknak,
Fejemre ujak majd ígyen hágnak,
Fejemre ujak majd ígyen hágnak,
De megcsodálnak.