Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 22. szám
Véres szivem fölött még dallamok alusznak,
Száz évesek, borúsak,
Illatba', könnybe' dúsak:
Csöndes csillapitói a lázas famulusznak,
Ki élettitkokon tünődik.
Ha teste oszlopát a kétség karma rázza
És csontokig, velőig
Vert kínok közt vetődik:
Bús, árva, halk dalokkal kiszínesűl a láza
És áldoz szép fantáziáknak.
Ma már nem bántja vágy, tudásnak szörnyü szomja,
S csöndes szivén ha áthat
A titka tűnt csodáknak:
A szív nyugvó zenéje szent zsongásába vonja,
S rossz kínjai álomba halnak.
Nem, nem bocsátalak még dallamok, szüz álmok!
Varázsos szent hatalmak,
Teremtői a dalnak:
Kik ős fegyverzetekkel megnyugtató őrt álltok
Véres szíve fölött egy vén diáknak.