Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 22. szám
A pillantásoddal úgy felgyújtasz engem,
Mint villanykörte felgyúl a homályba,
Ha vendégek gyülnek a bús szobába.
És égve élek: sugárzó, szende lámpa,
Boldogan, büszkén érzem fényemet,
Piros izzásig hevít a szemed.
És égek forrón, fényesen. De mennek
A vendégek már: az örömök s Te.
Kialszik ekkor a büszke kicsi körte.
Kihűl, kihúny rövidke fénye...
S az elsötétült bús szobába' bent
Tovább hallgat és mereng a csend.