Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 21. szám · / · Figyelő
Az északi és déli szél csalogatja a Földettartó Atlaszt; csábítják a Hesperidák; felváltván pihenést szerez neki Heraklesz és megszabadult testét odahajtja a roskadozó hős vállán rengő világ alá. Tragédiának semmiből sem fejlő, váratlan és érthetetlen; lírának nem úgy megérzett, hogy szuggesztív lehetne. De versek szöknek és ömölnek nyolc jeleneten át. - Meglévő és általános ritmusok boldog félrevezetettje Palágyi. Költőnek tiszta víziójához illeszkedő, foglalkoztatott érzékeket befogadásra készségesebbé idomító a ritmus; nem költőnek, annak, aki nem született avval a készséggel, hogy alkotásra ingerlő határozatlan érzéseinek (mert érzések és határozatlanok), testet adni tudjon, elvakítója, pontos szemlélés gyönyöre nélkül elzsongítója. Mint a gyerek, aki zavaros érzései és elgondolásai örömében nekimámorosodva és az alkotó lázával vágja ki régen látott operák rég elfelejtett kürtszólamait és megtelik és jelentőséggel teljes lesz körülötte a világ, úgy Palágyi a rövid és hosszú ütemek változtatásával, öröm és gyász, báj és fenség örök zenei szimbólumaival, nyolc, össze alig fűzött részével is elevennek látta a maga alkotta Kozmoszt és fenségesnek a titánt és mély értelműnek, ami körülötte történik.