Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 21. szám · / · Pákh Albert Gyulaihoz írt leveleiből
Gernyeszeg!
Ide írom címnek, hogy el ne felejtsem, mire a borítékra kerül a sor. Egy kis fejtörésbe került ráakadnom - aminek oka nem más, mint topográfiai járatlanságom az Óperencián túli vidéken.
Különben csak annyit akarok mondani, amennyinek elmondására lelkiismeretem immáron ellenállhatatlanul sarkal. Azt akarom mondani, hogy én még minden tekintetben a régi vagyok, a változások, miken netalán keresztülmentem, nem lényegbe vágók. Önnek leveleire, szóbeli izeneteire válaszokkal tartozom - föltesz ön bennem annyi konzekvenciát, hogy most nem válaszolok. De azt higgye el, hogy vágyaim, epedelmeim nagyok, igen nagyok. Sőt fölfedezem, hogy a múltakra nézve sem nagyok oly bűnösszerűen goromba, mint néhanapján reflexióim mutaták. E napokban találtam irkafirkáim kőzött egy annak rende szerint lepecsételt és önhöz címzett levelet. Hogy maradhatott itt? s mikor írtam? nem emlékezem. Sőt azt sem tudom, mi van benne. Ha itt lesz ön, felbontjuk. Lesz "ridiculus mus". Hátha végrendeletem van benne!
Mert mai világban semmi sem lehetetlen. Régebben is nyomorkodva, ápril eleje óta - valami 8 napi megszakítást kivéve - folytonosan az ágyat nyomom s még most sincs kilátásom, mikor kelek fel. Jobb lábom oda van. Jobb kezem sem ér semmit. Volt olyan hetem többször, hogy diktálás nélkül meg nem élhettem.
Ágyban heverve, térdemen írom e sorokat -, így szoktam naponkint száz meg száz betűket teremteni, persze hogy csak irónnal, az enciklopédiának. A mellyel nagyon keserű az életünk. Nem bírunk vele elkészülni. A IV-ik kötetből (melynek még csak 12 füzete van a közönség kezén) nem többet törültek, csak 108 nyomtatott lapot! Ezt aztán pótolnunk illetik. Pótoljuk is - amivel lehet - különben egy percig sem estem kétségbe magam felett s ha másokkal találkoznék ön, megmondhatnák, hogy kedélyem s satyri bájmosolyaim, gondtalan felbámulásaim a plafonra, még mindig agyonverhetetlenek, hanem maholnap kifogyok a szuszból, ideából, vigasztalásból, türelemből, más szavakkal a garasokból. A Casino gyűlései tiszteletteljes félretevésemről ábrándoznak s a gremialis orvos által szolgálatra képtelenségemről adatnak magoknak hiteles bizonyítványokat - az Encyclopaediánál is kutya van a kertben. Azért kezdém levelemet így, hogy: Gernyeszeg!
Leszünk tehát maholnap Mahomet koporsója.
Hogy négykézláb dolgozunk ezen állapotok ellen, lábam és kezem incompletségénél fogva bajos ugyan elhinni, de mégis úgy van. Minden pillanatban várok depescheket, jó fordulatokat. Azért csak írja ön bízvást azt a Magyar irodalmat.
Nagyobb baj ennél szegény családom állapotja, mely reám függeszti szemeit s melyért éppen most semmit, de semmit nem tehetek, más részről a nyomorúságomat el kell előtte titkolnom. Apám 4 évi várfogságra van ítélve. Károly öcsém, a baka, 1 1/2 év óta ül sáncon s mit én tudom min. Lajos ezt, bár önmaga feláldoztával kimentendő, taval egyszerre csak eltűnik Pestről, nekem egy levelet hagyva hátra, melyben írja, hogy majd tudtomra adja, ha ott lesz, a hol lenni akar... etcetera!! Efféle dolgokról s a mi velek összeköttetésben van, tudtam volna s tudnék íveket tele írni, ha ennek akár önre, akár rám, akár az illetőkre nézve csak legkisebb hasznát látnám. Egyebet én nem tudok.
De ezt, szükséges, hogy már egyszer tudtára adjam önnek s azt, hogy én még mindig ott vagyok, hova ön leveleit azelőtt intézte. Tudom, hogy az utóbbi ily körülmények közt, átellenében egy darabfának, nem bánom villám sújtotta fának, önre s minden más emberre nézve nem csekély feladat - de bízzék velem együtt a jövőben s nyelje el a jelen keserű falatjait. Jól tette, hogy nem jött ebbe a nyomorúságba.
Irodalom - nincs. Író - nincs. Közönség - nincs; ezzel készen vagyunk.
Egyéb újságokat nem tudok.
Önnek minden felbukkanását nagy figyelemmel s növekedő örömmel kísérem. Ne hagyja magát, őrködjék különösen, hogy oly szörnyűképpen el ne veszítse hitét, reményét, kilátásait, mint én, ki akár meg is esküszöm rá, hogy nem lesz belőlünk semmi, ha mindjárt a fejünk tetejére állunk is. Sokat veszekszem, sokat tépelődöm, hányok, vetek mindent s ott vagyok, ahonnan kiindultam. Világosságot nekem, vagy jobb lábat! Néha azt volnék hajlandó hinni, hogy ez synonymum.
Annyit talán kivehet ön e sorokból, hogy élek s epedve várom rég nélkülözött sorait.
Pest, júl. 27. 852. barátja Pákh Albert (Úri utca 13 szám.)