Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 21. szám · / · Pákh Albert Gyulaihoz írt leveleiből

Pákh Albert Gyulaihoz írt leveleiből
Közli: Kuncz Aladár
3.

Pest, okt. 11. 1851.

Szept. 28-án kelt levelét okt. 8-án vettem - ennyi idő alatt Southamptonból is ékezhetett volna levél. A' mit ezennel jónak látok itt homlokzatilag kinyilatkoztatni.

Egyébiránt ön ott Gernyeszegen nem is sejti, minő veszedelmes ember ön rám nézve. Megpróbálom elmondani, miért? Röviden szólok, kurtára fogom a' kantárt, nehogy elragadjam magamat. Vehette észre - 's még inkább vette volna, ha korábbi időkben is ismer - hogy újabb időkben több orrabukás 's fejbetörés következtében, nem mindennapi szigorral őrködöm tetemen fölött. Egy határ ún. élvezettől fosztom meg magamat. Vagyok testi bevételben 's kiadásban egyszerű, szigorú, pontos. Nem követelek, nem zúgolódom. És földi porhüvelyem harmonice összedolgozó idegekkel, erekkel, izmokkal, csontokkal és bőrökkel dicséri az istent és magamat. - De ezen egyszerűség és igénytelenség, ezen resignatio és lemondás nem maradhatott csupán egyoldalú. Hatnia kellett a' lélek birodalmára is. Onnan datálom boldogságomat, azt a' boldogságot, mit valódinak hiszek mind e' percig. Évekig mászkáltam az ábrándok bakonyerdejében, repültem az álmak nem tudom mijén, kapkodtam holmi tündér-dongók után. Célt soha sem értem; fejem lágya pedig erősen kezde keményedni. Beállott a második stadium. Hozzáfogtam a magam pofozgatásához. Hogy illúzióimat, szivárványaimat el nem érhetém, magamat kezdém vádolni, én valék a' gyenge, a' gyáva, semmirekellő, haszontalan. Ott volt a' világfájdalom, a' szétszaggatottság, a' szanaság - mint mondaná a' Kassai hajdú megéneklője. Bevonultam a' sut zugába, a' kemence mögé. Nem látott senki, nem láttam senkit. Rám dobáltak bundát, szűrt, gubát; 's rongyokat szárítottak rajtam. De még csak belém sem botlott senki, annyira elvonultam. Midőn megszokám helyzetemet, a' reflexióknak adám magamat. Bízvást elmondhatom, életemben sohasem gyűlöltem és mind hazudott, a' ki azt mondá, hogy nem tud szeretni, a' ki nem tud gyűlölni. Én soha nem gyűlöltem, 's örökké szerettem -, nem cifra ragyogással, nem csillagot maró szenvedéllyel, de tisztán, szívem fenekéig. 'S ez az egy az, mit sem bunda, sem kemence, sem reflexiók soha ki nem verhettek belőlem -, a' szeretet az, mi ellen most is a legnagyobb küzdelmeim vannak. Az emberi - különösen magyaremberi - nagyságokkal 's boldogságokkal hamar bevégzém számadásomat. [*] Kérem, nézzen körül, de nézzen mindennek a' fenekére s nem fogja csodálni, hogy midőn én ismét kikeltem a' sutból, azok iránt mindkét fülemre siket voltam. De én tovább akartam menni. Én el akartam zárkózni a szeretet keserédes boldogsága elöl is. A' mint eltávolítám magamtól a' testi kéjelgéseket, szintúgy utálni kezdém a lelki kéjenceket. Nem kívántam sem többet, sem kevesebbet. mint a' mindennapi kenyeret, vizet, levegőt és mozgást. Mérsékelni akarám magamat és körülsáncolni lelkemet a' rigorozitás mindennemű árkaival. Lelki kéjenceknek tartám a' költőket; természetellenes, túlfeszített dolognak a' költészetet. Irtóztam a gondolattól, valaha é térre csapódni. Nem akartam lenni olyan, mint a' német drámahősök, kik beszélnek az életről: de igen olyan, minők a francia drámák alakjai, kik élnek -, úgy, a' hogy, de élnek. Megalapítám a' komfort országát lelkemben és testemben. Leszállottam a' pegazusról 's felültem egy ló hátára, lehúztam a cothurnusokat, 's közönséges csizmákban járdaltam, "híven, büszkén, szabadon!" (mert ezt, kedves poétám, ilyen állapotban is lehet!) - 'S íme mindezek dacára, mire jutottam! Mennyire bukásnak indul egész rendszerem, országom, világom! Ön által, ön levelei által! Itt ülök, mit nem tevék évek óta, az éjfélnek óráiban, rágom a' tollat és magamat, és tűnődöm és töprenkedem és kapkodok és akarnék és vágyakoznám - és pofákat vágok nagyokat és hosszúakat, a' királyhágót is áthágandókat! - - - Meg vagyok rontva! - - - Értse meg a' többit. Jó éjszakát! - [
]

Okt. 12.

A' vezércikk után térjünk át az újdondászatra! - hol talán otthonosabban fogok mozogni; mindenesetre kurtábban és szárazabban. Lopva lopom magamtól most is az időt. Rendes foglalkozásaimhoz járul most még a' casino hurcolkodása - képzelheti mennyi könyvtárnoki teremtettékkel saturáltak napjaim napestig. Azonkívül két felföldi rokonom, két férjhez adó lánynál, kik az alföldről érkezvén ide, már egy hét óta várják az Angol királynéban értök jövő anyjokat, kell anyai helyet pótolnom. Üres perceim, különösen estéim, itt emésztetnek fel. Boldog Gernyeszeg!

De azért ön ott nem maradhat. Önnek minden esetre fel kell jönnie Pestre. Ne higgye, hogy én és Csengery eleitől kezdve folyvást azon ne törnők fejünket, hogy miként volna ez létesíthető. Hallgatásom mutatja, hogy még mindeddig nem mehettünk semmire. Magunk is csak úgy kuporogva tengünk; ő különösen, kit családi gondok, nagyobb szállás 'stb. is szorítnak. Azonban ha Bánffay marad szerkesztő, ön számára valami "tárca-szerkesztő"-féle állás és megfelelő gázsi biztosítva volt. Ez megszűnt, újabb kilátás nem nyílt. Azt nem kell mondanom, hogy az Encyclopediában bizonyos, de éppen azért bizonytalan havi jövedelem készen áll ön számára, ha egyszer itt van s kedve tartja. Azonban az eddigi lassúságnál fogva erre alapítni semmit sem lehet; ezt nem vehetjük egyébnek, mint leendő bizonyos bizonytalan zulagnak. - Újabb időben mutatkozik némi más lehetőség. Lévay meglehet, hogy elmegy. Kérdés: akarná-e ön helyét elfoglalni? L. azt mondá, hogy itt semmi nehézség nem forogna fenn. Ha ön véleményemet kérdezi: azt felelem. 1) Általában véve nincsenek-e önnek nehézségei aziránt, hogy a' mai időkben 's a' mai lapokba dolgozgasson. Ha aziránt tisztában van, akkor 2) én ugyan mindig calamitásnak tartom, ha amolyan önféle ember az újdondászat jármába vonul, mert lélekölőbb munkát én annál a' világon nem ismerek. De 3) önnek nincs szüksége magát hosszabb időre lekötelezni. Ott marad, míg jobb pozíciót talál, 's ezt csak úgy találhatja, ha itt van. Tekintse ön tehát az újdondászatot eszköznek nagyobb cél elérésére 's faute de mieux - ragadja meg. Ki kell egyébiránt mondanom, hogy mi Récsyéknél semmi befolyással nem bírunk 's ez ügyet ön talán Lévay révén legügyesebben intézheti el. Fogadja el, ha adják. Van még egy másik lehetőség is, mit azonban én sokkal nagyobb lehetetlenségnek tartok. Csiffincs erősen fújja a' markát 's tökéletes nyugalommal biztosítá néhányszor a' chinézer ebédlő asztalát, hogy november vagy decemberre Gyulai bizonyosan itt lesz - szentül mondja, itt lesz; azt ő tudja, akár meg is esküszik. Úgy sejtem, ismét egy lapengedély futtatja a szerencsétlent. 'S ábrándjainak táborában ott áll ön, mint Csiffincs segédszerkesztője. 'S ez az, mit én abszurdumnak tartok. Ne kívánja elmondanom, hogy miért. Ezt érezni kell minden jóra való embernek. Köpedelem, gyalázat, hogy ezt az embert, mint vezérét egy irodalomnak eddig is, nem hogy megszenvedték, mert eddig nem sokat lehete tenni ellene, de hogy voltak 's vannak emberek, kik folyvást gyámolítják, kik összecsinálják neki a füzeteket, albumokat, 's azután sorba oda állanak az ő neve alá, egy úton, útfélen leköpött, kidobott, kirúgott, utált, lenézett, éretlen, szemtelen csiffincs vezérlete alá. Sajnálom azt a' kis figyelmet is, amit e sorokban reá fordíték. De én szörnyen érzem, hogy itt az ideje, miképp a' magyar irodalom és emberei egy kis komoly tekintélyre is szert tegyenek - különben örökké pataki és kecskeméti diákokból fog állani ez az egész flótás sereg. 'S tessék aztán közéjek vegyülni, 's tessék kívánni, hogy nadrágos embereink nyakra főre ne rohanjanak az idegen literátusok karjaiba. E' téma egyébiránt bő anyagul szolgálhatna exputoratiókra. Ennyit figyelmeztetésül. S még azt, hogy énnekem leghőbb vágyaim egyike, önt itt láthatni. Elkövetek mindent. Többi között azért is, mert önnek meg kell azt az ígért literatúra históriát írni. Én nem tágitok. Az idők változnak. Úgy látom, a' Szilágyság napjai 's még sok más egyébnek napjai megszámlálvák. Jöhetnek "non putarem"-ek - 's egyszerre csak együtt vagyunk. De most nem tudok semmit, 's nem vagyok Csiffincs, hogy azzal bolondítsam, amit nem tudok. Várjon hát még egy kicsit.

Micsoda beszéd ez öntől: a költészetnek akarok élni, 's csendben, nyugalomban, szenvedélyek nélkül, elvonulva, tanulgatva Gernyeszegen maradni. Hogy képzelhet ön költőt élet és szenvedélyek nélkül? De hiszen ön azt maga sem hívé. 'S a' helyett, hogy sok észrevételeimet ön lelki állapotjának számos ellenmondásai felett itt elzengeném, magára hagyom önt, bevonulok obszervatóriumomba 's nézegetem, hogyan forrja ki magát.

Minden féle bizományait, akár lesz itt más ember, akár nem, mindenkor szívesen teljesítem. - Shakespeare magyarázói közül különösen ajánlhatom Gervinus munkáját (gondolom 1848 u. 49. Leipzig bei W. Engelmann). Ez minden mást kipótol. Több kötet. Árát nem tudom. Másokkal együtt, majd megírom. Múltkor nyomtak egy ily új művet a kezembe Emichnél, de elfelejtém. Még nem értem rá körülnézni a' casinoba, 's most is lóhalálába sietek. Isten önnel!

P.

 

[*] * Cslllag! Notabene: akkor még Toldy és Szilágyi Sándor nem egzisztált.

[
]
* Cslllag! Notabene: akkor még Toldy és Szilágyi Sándor nem egzisztált.