Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 21. szám · / · Babits Mihály: Mese a Decameronból
- Hazugság, és hazudik a holdvilág - mondjátok - mert nem az angyal jelent meg a szent ember alakjában, hanem a szent ember jelent meg az angyal alakjában és elcsábította a menyecskét.
De a hit üdvözít és ami madonna Lisettát illeti, ő valóban nem láthatott mást, mint Gábor angyalt és valóban nem érezhetett mást, mint földöntúli, szent gyönyöröket. Ez a tudatlan asszony, akit megvetettek a szentek és kinevettek a kicsapongók, talán szentebb volt és kicsapongóbb, mint akármelyik asszony, szentebb vágyakkal és égőbb kéjekkel. Ő valóban nem frate Alberto szeretője volt, hanem angyalok szeretője, angyali szerető. A két legnagyobb dolog, ami a lélekben lehet, vallás és szerelem, ölelkezett tudatlan lelkében, mint két angyal a felhők között. Megcsalt, kinevetett voltában boldogabb és becsesebb életet élt, mint akik megcsalták és kinevették. És gúnyolhatták, büntethették, bánthatták; de nem vehették el tőle azokat a perceket, amikor áldott volt az asszonyok között.