Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 21. szám · / · Babits Mihály: Mese a Decameronból
És így történt, hogy egy fiatal asszonyka, bambácska szegény és libácska, akinek Lisetta de ca Quirino volt a neve, egy nagykereskedőnek a felesége, aki Flandriában járt a gályáival, elment más hölgyekkel gyónni ehhez a szent testvérhez. És amint a barát előtt térdepelt, hát velencei asszony lévén és azok persze mind hívságosak, azt kérdezte tőle a gyóntató, hogy nincsen-e valami szeretője. És tagadó feleletet kapván, megint kérdezte, hogy hát nem vágyakozna-e rá; mert bűn még a vágyakozás is. Amire az asszonyka megsértve így felelt:
- Ej, messere lo frate, nincsenek szemeid? talán úgy tetszik neked, hogy az én szépségem is olyan, mint más asszonyé? Volna bizony minden ujjamra kettő, ha vágyakoznám rá; de az én szépségem nem arra való, hogy egy ilyen-olyan szeresse.
Frate Alberto azonnal látta, hogy az asszonykának a hiúság megzavarta az eszét és elhatározta, hogy hasznára fordítja dőreségét; mert csakugyan szép volt és kívánatos. De megtartóztatván egy időre vágyait, a barát, csakhogy szentnek mutassa magát, elkezdé gáncsolni őt, mondván, hogy ez vakmerő hiúság és több efféléket; amire az asszonyka azt mondta, hogy ostoba és hogy nem tudja mi a szép. Erre frate Alberto nem akarván őt nagyon megzavarni, feloldozta és elbocsátotta a többiekkel.