Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 21. szám · / · Lányi Sarolta: Egy levélről
Levél, siess!
Döngesd meg a postaszekrény falát,
Hogy börtönödből gyorsan szabadúlj,
S ha majd idegen írások között léssz
Vigyázz, le ne törüljék himporod:
A drága kéz nyomát. Parfömös nyomát
Küldőd kezének, mely drága nékem,
Drágább minden virágok illatánál.
Mért nem repülsz a városon keresztül,
Mint diadalmas, hófehér madár,
Boldog madár, vivője drága hírnek?
Miért mégy durva kezeken keresztül?
Közönnyel mások miért nézik azt,
Mi engem édes ájulatba ejt?
- - De végre mégis meghódolsz előttem,
Mint zord kényúr előtt a hófehér szűz,
Kit ezüst tálcán visznek lakomára.
Zizzen boritékod selyempapirja... Aztán -
Kéklő csapatja az imádatos betüknek
Agyamra támad és szivembe gázol...
Levél, siess!
Tudom még meg sem írt, de majd megír,
Ha jókedvébe lesz! Levél, siess!