Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 20. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: Színdarabokról

Fenyő Miksa: Színdarabokról
2.

Beulemans kisasszony házassága. Fonson és Wicheler darabja. Előadta a Vígszínház. Már akkor inkább ágyakat a színpadra és szelíden hullámzó selyempaplanokat, nesztelenül nyíló tapétaajtókat, rózsaszínernyős villamos körtéket és tükröket a mennyezeten. (Mert ezeket legalább nem nézem meg.) De így... Persze az új polgári vígjáték. Azt mondják: egyszerűség. Hát persze egyszerű. Ahogy a sörgyáros leánya és a Párisból jött hivatalnok egymásba szeretnek, ahogy a lány kikosarazza a derék Seraphint, akinek szeretője és gyereke van, ahogy rábírja, hogy szeretőjét vegye feleségül, ahogy a sörgyáros állandóan civakodik a feleségével, ahogy egy betegsegélyző egylet díszelnökségeért leánya kezét adja a párisinak: minden egyszerű a laposságig. S milyen egészséges! Az emberek ordítanak a színpadon és számlákat írnak és sárga abroszos asztalhoz ülnek és elnököt választanak és nem lesz semmi bajuk. Nekik sem, a nézőknek sem. Legfeljebb, ha néhány pillanatra elálmosodunk s a dialógus összefoly a kereskedő sörével (fehér sörrel, hogy lányok is megihassák) és... ki is írta... ki is írta ezt a darabot, kérdezzük. Beulemans úr, a sörkereskedő... És mégis... tapsoló tenyerek, mosolygó arcok. Hogy a színházigazgatóknak legtöbbször igazuk van. Hiába, érteni kell.

Az előadásról. Csortos mint párisi, szédületesen elegáns volt, szinte csöpögött az eleganciától. Zuboly, Gyalu és társai képzelhetnék így az elegáns párisit. Danilo szerepére termett Lehár operettjében. Tihanyi Seraphin figurájából embert alakított; megértő és szimpatikus volt.