Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 20. szám
Aludni sem kell,
Ébredni sem kell:
Én vagyok, én vagyok
Legboldogabb ember.
Semmi sem érte,
Félig sem érte,
Mit az én életem
Pazarolt el értte.
Magyarért kár volt,
Zsidóért kár volt,
Ilyen szép életet
Találni akárhol.
Asszonyért veszni?
Magamért veszni?
Hálás, hű fajomért?
Tudom én már: semmi.
Vetődjék kocka,
Nagy élet-kocka,
Még sem adom fejem
Újból ilyen rosszra.
Jó vérem kellett,
Rossz vérem kellett,
De ha nőtt a bajom,
Ki volt bajom mellett?
Elég az átok,
Kacagós átok,
Kedves várakozók,
Én nem várok rátok.
Hajh, hívő voltam,
Hajh, bolond voltam.
De nem látnak soha
Ilyetén bomoltam.
Mindenki védje,
Keserűn védje
A maga igazát,
De én megyek félre.