Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 20. szám
Úgy bujkálok a Szánalomtúl,
Találkozástúl és beszédtűl,
Mint aki nagyon-nagyon szédűl,
De kell, hogy lenézzen a Mélybe.
Bús, rozzant konflisnak ölébe
Dobom magam és gyávaságom
S kullogok a pesti utcákon
Űzött kutyaként, félve-félve.
S én lennék a Hírnek kevélye?
Ki mint egy ingét féltő senki,
Nem ér rá gyűlölni, szeretni
S csupán bujkál a Szánalomtúl?