Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 19. szám · / · Kaffka Margit: A város
Mélyülő ivek elnyult, denevérszinü árnya,
Szilánkba - tört fénysávok a kőmozaikon már,
Csengve koccan a lépés a barna padsoroknál,
Csalóka távlatok a tömjénködös homályba.
Benn bágyatag, fehér csipkékben a nagy oltár,
Mély fakóarany derengés, halk mise-bűvölet,
Álmatag, messzi sárgák, zárkózott lilaszinek
Közt selymes, zümmögö hipnózis lágy fénypalástba járkál.
Smaragd és rubint az ablak. Ó gyermeki, régi hitek!
Pirosban láttam a poklot, izzó tűzbarlangjait én,
- Hűs légutat híg lebegést a csillagok éji közén
A kékben. - És vértanu - dicsfényt jelentett a zöldszin üveg
Gyöngén egymásra - tett kis forró tenyereim közén
Igy lüktetett a vér át, zsibbatag test-delej áram
Szent voltam, sulytalan, lélek a zsongó áhitat-árban,
Míg félcsukott pilláim fátylán így káprázott át a fény. - -